galéria megtekintése

Annyira NER

4 komment


Lakner Zoltán

Nem olyan régen, november végén, Lázár János és Kovács Zoltán megpróbálták eltalálni, milyen fokozatú a terrorveszély. Négyszer futottak neki, mire eltalálták, hogy számmal vagy betűvel jelzik, kilóban vagy literben mérik a fenyegetettséget. Végül kiderült, a terrorveszély a második legenyhébb fokozaton áll.

Nyilván botorság lenne alábecsülni a biztonsági kockázatokat, mégis meglepő, hogy a kormány egyszer csak „terrorveszélyhelyzetre” vonatkozó alaptörvény-módosítási javaslattal állt elő. Az alaptörvény ma is tartalmazza a különleges jogrend öt fajtáját. Nehéz belátni, mi szükség van egy hatodikra, hogyhogy nem lehet beleérteni az ötből egyikbe se a terrorfenyegetést.

A kormánypárt el akarja érni, hogy az alaptörvényt annak idején megszavazni nem hajlandó ­frakciók most támogassák a belső zsebből előhúzott módosítását. A pártokkal anélkül zajlott erről egyeztetés, hogy azok megkapták volna a tervezett normaszöveget. Nem tudni, milyen alapon hirdethetne terrorveszélyhelyzetet a kormány a parlament hatvannapos kikapcsolásával. Közben pörög tovább a kormányzati propaganda: aki nem támogatja a kormány lépéseit, közvetve a terroristák pártján áll. A nyomásgyakorlás része a tárgyalási repertoárnak.

 

Az egész annyira NER.

Az ellenzék kifogásolhatja az eljárást, illetve a módosítás tartalmát. Amit a kormány azzal tromfolhat, hogy nem szabad a részletekbe belegabalyodni. Az ellenzék megpróbálhat a kormánynak szűkebb jogköröket biztosító alaptörvény-módosításról megalkudni: rövidebb időre szóljon a különleges hatalom, szűküljön a kormány különleges felhatalmazásait tartalmazó lista. Csakhogy az ellenzék ezzel is belemenne abba, hogy módosítsa azt az alaptörvényt, amit elutasít. Alaptörvény-módosítás nélküli szakpolitikai javaslatot szintén tehet az ellenzék a biztonsági intézkedések fokozására. Ez a kisebbik csapda. Ezzel „csak” azt ismeri el, hogy a kormány valóban a terrorveszéllyel törődik.

Az ellenzék másik lehetősége, hogy az értelmezési keretet módosítja: a kormánypárt valójában egy felhatalmazási törvényt akar keresztülvinni, és felhasználja az emberek félelmét a terroristáktól.

Mellesleg, a kormány nem egy megszólalása nyit támadási felületet. Ha például a honvédelmi miniszter joviálisan azt mondja, ugyan miért alkalmaznák a sajtó átmeneti korlátozására vonatkozó passzusokat, akkor ellene vethető: ugyan miért kellene e passzusokat elfogadni?

A koreográfiához tartozik, hogy az ellenzéki pártok egymást szapulják amiatt, ki mennyire együttműködő a kormánnyal. Holott vannak, akik szerint az is elég baj, hogy még mind bent ülnek a parlamentben. Ha valaki nem támogatja is a parlamentből való kivonulást vagy a jelenlét demonstratív mérséklését – amire az alaptörvény-módosítás újabb alkalom lehet, amennyiben van arra terv, mit lehet tenni a parlamenten kívül –, azt azért érdemes megfontolnia, hogy az alaptörvény léte miatt már nem alapértelmezett kormány–ellenzék viszony áll fenn.

Hogy aztán mit jelent a gyakorlatban a rendszerellenes ellenzékiség, azt nem könnyű meghatározni. Fél évtized nem is volt rá elég. Maradjunk egyelőre annyiban: vannak fokozatok a rendszerhez való viszonyban. Nem mindegy, hogy egy politikai erő az Alkotmánybírósághoz fordul, vagy részt vesz az alkotmánybírák megválasztásában; bent ül a parlamentben, vagy alaptörvényt is módosít.

A NER nehéz terep, de a szabályszerűségei beláthatók. Politikai csapdái csakis akkor működnek, ha van, aki beléjük lép.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.