Oroszország lendületesen fegyverkezik. Fenyegettek már amerikai repülőgép-anyahajót, zavaróan közel járőröztek Szuhoj vadászgépek a brit szigeteknél, Norvégia és Svédország közelében, de lehetne említeni a balti államok felé intézett fenyegetéseket is. Ez utóbbit volt alkalmam személyesen is megtapasztalni. A közelmúltban a Baltikumban jártam, és többször is láttam az igencsak „földközelben" járőröző vadászgépeket. A félelem az oroszoktól a helyiekkel folytatott minden beszélgetésben az első helyen szerepelt. Nemrég pedig Romániát és Lengyelországot fenyegette meg az orosz elnök.
A „megvakult" magyar külpolitika viszont nem vesz tudomást a világban zajló folyamatokról. A Szovjetunió 1991-es összeomlását követően sokan úgy gondolták, vége a keleti nagyhatalomnak, nem kell tovább rettegni a Keletről fenyegető világhatalmi törekvésektől. Kevesen voltak akkoriban, akik – a történelmi tapasztalatokból kiindulva – nem ilyen optimistán látták a jövőt. A kevesek egyike Magyarország miniszterelnöke, Antall József a 60. születésnapja alkalmából a „Fehér Ház" első emeleti nagytermében tartott ünnepi koalíciós frakcióülésen 1992. április 8-án elmondta, senki ne higgye, hogy a Szovjetunió megszűnésével megszűnt az orosz veszély! Az orosz „medve" föl fog ébredni a szunnyadozásból. Amint úgy érzi, hogy visszatért az ereje, újra világhatalmi tényezővé akar válni. Magyarország azért is csatlakozott az atlanti szövetséghez, mert világos volt, hogy biztonságát csak így tudja garantálni. Antall korrekt viszonyra törekedett Oroszországgal, de ez csupán annyit jelentett, hogy megfelelő, a diplomácia világában elfogadott kapcsolat legyen a két ország között. Ezen nem változtatott az sem, hogy Jelcin budapesti látogatásakor még 1992-ben a parlament alsóházi termében a szívére tett kezével kért bocsánatot 1956-ért. A sok vitát kiváltott ukrán–magyar alapszerződés is azt a célt szolgálta, hogy hazánk és az orosz birodalom között legyen egy olyan független állam, amely adott esetben „akadályozó tényező" lehet egy orosz invázió előtt.
Nézzük, mi a helyzet most! Egyes vélemények szerint az Európában megerősödött szélsőséges mozgalmak mögött az orosz titkosszolgálat munkálkodása áll. Ez lehetne fantazmagória is, de az már kőkemény tény, hogy a Putyin irányította Oroszország lerohanta a Krím félszigetet, és a jelentős nemzetközi tiltakozás ellenére azóta is megszállva tartja. Az is tény, hogy a kelet-ukrajnai szakadárokat Oroszország támogatja, mégpedig igen hatékonyan. Egyes hírek szerint orosz katonák is harcolnak a szakadárok oldalán. A volt szocialista országokban, felhasználva a múltban gyökerező kapcsolatokat, erős pozíciókat szereznek orosz vállalatok. Ebbe a sorba illeszkedik a paksi atomerőmű bővítésének ügye is.
