galéria megtekintése

Ami nagy, az szép...

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 01. számában
jelent meg.

Mendrey László
Népszabadság

„Folytatjuk!” Így szólt a történelem legrövidebb választási programja. Bejött.

– Tudom, elsőben azt mondtam, ha nagy leszek, én is tanító néni leszek. De most másodikosként már van egy kis rálátásom az oktatásügyre, úgyhogy mégis inkább sztyuárdesz leszek, meg hercegnő!
– Tudom, elsőben azt mondtam, ha nagy leszek, én is tanító néni leszek. De most másodikosként már van egy kis rálátásom az oktatásügyre, úgyhogy mégis inkább sztyuárdesz leszek, meg hercegnő!
Marabu
Az első elgondolkodtató mondatok nem sokkal a győzelem után hangzottak el: nincs szükség szakértőkre, a minisztériumok, államtitkárságok vezetését politikusoknak kell elfoglalni, politikus kormánya kell hogy legyen az országnak. A szakértők csak lassítják a kormányzás bonyolult folyamatát. Kár, hogy ebből –indirekt módon – az következik, hogy a pozícióba kerülők nem értenek ahhoz, aminek irányításával megbízzák őket. S ennél is nagyobb kár, hogy ennek direkt hatásait mi, az egész ország tapasztaljuk majd meg…

S úgy tűnik, nemcsak szakértőkre nincs szükség (miért is???), de maga az egyeztetés – még kimondani is istenkísértés, az érdekegyeztetés – elfogadhatatlan dolog a politikában. A magukat ajánlóktól, a szakmai és szakszervezetektől pedig az ég óvjon!

A kormány létrehoz(at)ta tárgyalópartnerét, a Nemzeti Pedagógus Kart, belekényszerítve az összes közalkalmazott pedagógust. A kar felügyeletét a miniszter látja el, működését ő hagyja jóvá. Nem kell vesződni szakértőkkel, nem kell egyeztetni a szakma legitim képviselőivel, ki lehet zárni a szakszervezeteket az érdekegyeztetés folyamatából. A suszter maradjon a kaptafánál! A szakszervezet védjen inkább csak érdeket, ne kotnyeleskedjen a szakma körül.

 

Az egy percig nem zavarja a hatalom gyakorlóit, hogy a közoktatásban dolgozók élet- és munkakörülményeinek védelmét (klasszikus szakszervezeti feladat!) nem lehet ellátni a közoktatásban dolgozók élet- és munkakörülményeit meghatározó törvények tartalmának befolyásolása nélkül…

Az illegitim és függetlenségben erősen megkérdőjelezhető Nemzeti Pedagógus Kar nem alkalmas erre a feladatra, főként nem abban a kiváltságos szerepben, amellyel a törvényalkotó felruházta. Ameddig nem történik valódi – tagság általi – megerősítés, addig a kar léte nyugodtan idézőjelbe tehető. A legitimitást jelentő tényleges belépések is azonban mindössze egy helyet jelenthetnek az egyeztetés asztalánál, nem többet.

Az eddigi érdekegyeztetések bűvös – kirekesztésre alapot adó – szava volt a „reprezentativitás” kifejezés. Csak azokat a szakszervezeteket engedték a tárgyalóasztalhoz, melyek létszáma elérte az adott szakma munkavállalóinak 10 százalékát. „The big is beautiful” mondják már régóta, partvonalon kívülre szorítva azokat a „kellemetlenkedőket”, akik nem érik el a bűvös határt. A valóságban a nagy nem szép, csupán csak nagy.Hogy valóban bírják-e a szakma támogatását, ismerik-e munkavállalóik szándékait, elképzeléseit, már megoszlanak a vélemények. A nagy az szép. Punktum.

Háromévente ismétlődik a szakszervezeti reprezentativitás megállapításának procedúrája. Akárcsak az elmúlt alkalommal, most is rendszerhibák tömkelege akadályozza a korrekt adatszolgáltatást, s hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a Klik létrehozása és működése sem könnyíti meg a helyzetet, sőt…

Az idei eljárásban kétszer kellett meghosszabbítani az adatszolgáltatás idejét az informatikai rendszer elégtelen működése miatt, s az is előfordulhatott, hogy a közérdekű adatok megismerését akadályozta meg az állami intézményfenntartó vezetője. Maga a reprezentativitás megállapításának eljárása is tévedésen alapul. A „nagyság” mértéke nem azonos a bizalommal. Annak kiderítésére, hogy ki milyen támogatottsággal rendelkezik, évezredes „jó gyakorlat” létezik, a választás. Az eredmény ismeretében rendkívül könnyen egyértelműsíthető, hogy kivel kell tárgyalnia a kormánynak, és kivel nem.

Gondoljunk csak bele: ha a parlamenti helyek elosztásánál is azt vennék figyelembe, hogy melyik pártnak hány tagdíjfizető tagja van, akkor is azok irányítanák pl. az oktatást, akik ma teszik? Segítek. Nincsenek kétezren.

Azt mondták, folytatják. Így nem szabad.

A szerző a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete elnöke

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.