Igaz, hogy Orbán Viktor motivációi nemzetellenesek, mert a magyar nemzetnek nem az az érdeke, hogy gyengüljenek, hanem éppen az, hogy erősödjenek azok a Juncker által támogatott tényezők, amelyek a demokratikus jogi normákat számon kérik a magyar polgárok élete felett teljhatalomra törő Orbán-rezsimen.
Orbán álláspontjának tartalmát demokrataszemmel éppen van ok elutasítani, fenntartását és képviseletét éppen demokrataszemmel nincs!
Orbán bírálói leginkább azt vetették a szemére, hogy kisebbségbe kerülvén is makacsul kitartott álláspontja mellett. Úgy állították be ezt, mintha ez is éppen olyan esete lenne az unió ellen vívott „szabadságharcának”, mint azok, amelyekben a jogainkat védő uniós normák felrúgásának, a magyar jogállam felszámolásának lehetőségéért verekszik meg többek közt a Juncker által támogatott Viviane Redinggel.
„Oltári öngólt lőtt megint Orbán Viktor. Ömlik mindenkiből az Orbánt érő kritika az EP folyosóján.” Ezt mondja Ujhelyi István, aki pár nappal ezelőtt azt ígérte, hogy „kérlelhetetlenül” harcol majd Brüsszelben a nemzeti érdekekért. Bármit gondoljunk is erről a „kérlelhetetlenségről”, az biztos, hogy egy kérlelhetetlen képviselő nem ijed meg a rá ömlő folyosói kritikáktól.
Az MSZP nyilatkozata szerint: „Orbán Viktor – Juncker elnöki jelölését elutasító legújabb szabadságharcos fellépésével – ismételten szembekerült az Európai Unió tagállamainak túlnyomó többségével, és látványos vereséget szenvedett”.
A jogsértés szabadságáért szabadságharcolni nem jog, hanem bűn, viszont kisebbségi véleményt képviselni és szavazáson alulmaradni nem bűn, hanem jog. Az MSZP hangja azok hangja, akik számára az opportunizmus önérték, a nagy többséggel szembemenni pedig eleve bolondság.
Páran még emlékszünk rá, hogy a hatalmas opportunista többség Magyarországon is az MSZP jogelődje mögött állt, amikor a demokraták a születő Fidesszel együtt még törpe kisebbséget képviseltek.
Súlyos szavakkal utasította el Junckert az LMP EP-képviselője, Meszerics Tamás is. Pedig tőle aztán semmi nem áll távolabb, mint Orbán jogállamellenes szabadságharcának támogatása.
A magyarországi parlamentáris ellenzéknek már négy éve és még minimum négy évig abban a tudatban kell képviselnie a maga (elég törpe) kisebbségi álláspontjait, hogy folyvást „szembekerül a túlnyomó többséggel”, és „látványos vereséget szenved”. Talán nem kellene megbélyegeznie a saját léthelyzetét.
