Szürke sávok, fehér csíkok, zöld szegély, az Autobahnon nyomjuk, ami belefér – nagyon szabadon így lehetne fordítani az elektronikus zene nagymestere, a német Kraftwerk 1974-ben megjelent Autobahn albumának címadó számát. A német autópálya több mint fogalom, sokak szerint megtestesítője annak a jóléti társadalomnak, amely az 1950-es évek végétől, az egykori gazdasági csoda nyomán kialakult a szövetségi köztársaságban. Mások „valami Amerikát” láttak a még a náci időkben elindított többsávos úthálózatban. Szabad utat a szabad és öntudatos polgároknak, akik mindenféle korlátozástól mentesen autózhattak.
Ennek a szabadságnak lassan vége, bár tegyük hozzá, hogy már száguldozni is egyre fogyatkozó szakaszokon lehet. A sebességet korlátozó táblák, továbbá a traffipaxok az elmúlt másfél évtizedben gomba módra szaporodtak az Autobahnok mentén. Az ingyenesség kora is lejár, Alexander Dobrindt szövetségi közlekedési miniszter 2016-tól a személyautók, valamint a motorkerékpárok számára is bevezeti az útdíjat. Németek és külföldiek egyaránt fizetni fognak, igaz, a német rendszámú járművek tulajdonosai a gépjárműadó-mérséklésben visszakapják a pénzüket. A bajor keresztényszociális politikus szerint az útdíjjal az igazságosságot szolgálják. Aki autózik, az fizessen.
