galéria megtekintése

Ami belefér

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 08. számában
jelent meg.


Dési András
Népszabadság

Szürke sávok, fehér csíkok, zöld szegély, az Autobahnon nyomjuk, ami belefér – nagyon szabadon így lehetne fordítani az elektronikus zene nagymestere, a német Kraftwerk 1974-ben megjelent Autobahn albumának címadó számát. A német autópálya több mint fogalom, sokak szerint megtestesítője annak a jóléti társadalomnak, amely az 1950-es évek végétől, az egykori gazdasági csoda nyomán kialakult a szövetségi köztársaságban. Mások „valami Amerikát” láttak a még a náci időkben elindított többsávos úthálózatban. Szabad utat a szabad és öntudatos polgároknak, akik mindenféle korlátozástól mentesen autózhattak.

Ennek a szabadságnak lassan vége, bár tegyük hozzá, hogy már száguldozni is egyre fogyatkozó szakaszokon lehet. A sebességet korlátozó táblák, továbbá a traffipaxok az elmúlt másfél évtizedben gomba módra szaporodtak az Autobahnok mentén. Az ingyenesség kora is lejár, Alexander Dobrindt szövetségi közlekedési miniszter 2016-tól a személyautók, valamint a motorkerékpárok számára is bevezeti az útdíjat. Németek és külföldiek egyaránt fizetni fognak, igaz, a német rendszámú járművek tulajdonosai a gépjárműadó-mérséklésben visszakapják a pénzüket. A bajor keresztényszociális politikus szerint az útdíjjal az igazságosságot szolgálják. Aki autózik, az fizessen.

 

Az autósok eddig is fizettek. Papíron valóban Németország számított az utolsó európai államnak, ahol szabadon, értsd: ingyen lehetett az autópályákat igénybe venni, viszont az üzemanyagok árába beépített ásványolajadóban benne volt némi útdíj.

Önámítás persze azt hinni, hogy az útdíjjal csökkenni fog a Németországra zúduló gépjárműforgalom. A vasfüggöny leomlásával Németország közúti átjáróház, tranzitország lett. Azzal, hogy Dobrindt elsősorban a külföldiek miatt tartja szükségesnek az útdíjat, lényegében az unió egyik legfontosabb alapelvének, az emberek, azaz a munkaerő, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának megy neki. Annak az alapelvnek, amelynek érvényesüléséből és az unió keleti bővítéséből pont a német gazdaság profitált és profitál a legtöbbet.

Arról az igazságosságot hirdető német miniszter már keveset beszél, hogy az útdíj pártja, a CSU 2013-as választási programjának egyik populista sarokköve volt. Amire Angela Merkel kancellár sokáig azt mondta, hogy vele ez nem fog menni. Mégis megy, bár a problémát nem oldja meg. Az előrejelzések szerint 2050-re Európában a mostani 220 millió helyett 250 millió jármű koptatja majd az utakat. Újabb autópályákkal nem lesz sem kevesebb dugó, sem kisebb környezet- és zajszennyezés. Németország azzal, hogy kiszállt az atomenergiából, utat mutatott egy másfajta gondolkodáshoz. Az útdíjrendszernél ez nem mondható el. Forradalmi az lenne, ha hozzányúlnának az autósvilágnak adott támogatásokhoz. Persze akkor a választók és az autóipar nem csak szürkét, fehéret meg zöldet látna az Autobahnon.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.