galéria megtekintése

Amerikából jöttem

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 03. számában
jelent meg.


Tanács István
Népszabadság

Ez is az elit, bár ezúttal nem a politikai. Szegeden közel egymilliárd forintot csalt ki egy Amerikából hazatelepült magyar a jómódú helyi magyaroktól. 1995-től 2013-ig sikerült luxuskörülmények között kitartatnia magát. Összesen huszonhárom ember adott neki pénzt – a legkisebb összeg kétmillió, a legnagyobb 330 millió forint volt. Mindjárt az első személy 80 millió forintot költött rá, abban bízva, hogy a messziről jött ember majd 200 millió dollárt ad neki vissza, ha megkapja az amerikai kormánytól a neki járó dollármilliárdokat.

Ez az első nagyvonalú ember már át volt verve, de ahelyett, hogy elment volna a rendőrségre, inkább beprotezsálta az amerikás magyart egy szintén tehetős ismerősénél. A történetben az tűnt csábítóan hitelesnek, hogy az illető nemzetbiztonsági okokból nem beszélhet róla, miért is adna neki az amerikai állam több mint hatmilliárd dollárt. Így adták kézről kézre – az ügyészségi közlemény szerint vállalkozók, ügyvédek és orvosok –, mígnem a huszonharmadik feljelentette.

Ritkán lehet a kulisszák mögé látni, de kétségtelen, hogy létezik egy nem látható Magyarország, ahol bármi elképzelhető. Írtam már pórul járt illegális hitelezőkről, akik, ha jól vettem ki a szavaikból, tisztában voltak vele, hogy áfacsalások lebonyolításához szükséges gabonavásárlásra adnak össze sok millió forintot. De nem törődtek vele, mert korábban többször kifizették nekik a magas kamatot – egyszer aztán a pénzüket sem látták viszont. A pórul járt devizahitelesek tömegéből olyan, egykor módos kilakoltatottakkal találkoztam először, akik a 2008-as pénzügyi válság előtt szabad felhasználású jelzáloghitelt vettek fel a házukra, majd tőzsdei papírokba fektették, amelyekről a válság alatt derült ki, hogy nem volt rájuk fedezet.

 

Kicsit félek megtudni, kicsodák a szegedi sértettek. Talán ők adtak jogi tanácsot később pórul járt embereknek, hogy úgy is alá lehet írni egy lakás adásvételi szerződését, hogy azon rajta van a projektcéget hitelező bank 450 milliós keretjelzáloga. Netán olyan cégvezetők adták a szélhámosnak a 80 vagy 330 milliót, akik nem szokták kifizetni az alvállalkozóikat. A legtöbb rendszerváltó ország „tiszta Amerika” lett a privatizáció idején; mesés vagyonok születtek abból, ha valaki jókor volt jó helyen. A hazai és az uniós támogatások lenyúlásával a folyamat máig tart. Népi bölcsességnek számít nálunk, hogy munkával nem lehet sok pénzt keresni. Ám a történetben szereplő orvosok és ügyvédek alighanem még munkával keresték azt a pénzt, amelyet az amerikásra költöttek – csak menet közben ők is elhitték, hogy jobb, ha a pénzük dolgozik helyettük.

Az első reakció a káröröm – milyen jó, hogy megdöglött az ő tehenük is. A második, hogy ez a történet is egyfajta magyarázat lehet a rendszerváltás sikertelenségére. Hiszen amelyik elittel ilyet meg lehet csinálni, arra szabad-e peres ügyet, szülésvezetést, házépítést bízni? De ha rájuk nem, akkor ki másra?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.