Tavaly januárban megtudtuk, hogy az évszázad üzletét kötötte meg Orbán Putyinnal, amikor belement az atomerőmű-bővítésbe. Igaz, titokban, tender nélkül, ismeretlen műszaki és pénzügyi feltételekkel, de nem volt mit tenni, merthogy eleve csak az oroszok értenek a paksi technológiához, csupán ők tudnak megfelelő üzemanyagot gyártani ehhez az erőműtípushoz, ráadásul a hulladék visszavételéről is gondoskodnak. Ez a csomag örök és megbonthatatlan, olyan, mint a (szovjet) orosz–magyar barátság – érzékeltette akkor Lázár János, hogy miért volt sokkal előnyösebb meghosszabbítani a szocializmus legsötétebb éveiben kötött nukleáris együttműködési megállapodást, mint kiírni egy tisztességes versenytárgyalást.
Most ott tartunk, hogy az akkori érvek közül egyetlen szó sem volt igaz. A paksi technológiához feltehetően az amerikaiak is értenek, sőt fűtőelemeket is tudnak gyártani hozzá: ezeket egyenesen tőlük fogjuk vásárolni (a hulladékkezelésről nem esik szó, pedig az még sokba fog nekünk kerülni, hogy az amerikai fűtőanyag feldolgozásához végképp nincs technológia Oroszországban). Láthatóan a csomag is megbontható: ha arról van szó, hogy meg kell vásárolni az orosz üzlet átláthatatlansága meg a putyini térfoglalás növekedése miatt aggódó USA és EU szimpátiáját, akkor nemhogy az amerikai Westinghouse, de a német Siemens is azonnal a Roszatom erőműveinek a szakértőjévé válik, olyannyira, hogy a jelen tudásunk szerint – de az aláírt megállapodással ellentétesen – az oroszok a fűtőanyagbiznisz mellett a gépészetről és az elektronikáról is lemondhatnak, mert „kaptunk egy jobb ajánlatot”.
Mivel a projekt üzleti része eddig is százszázalékosan titkos volt, azt továbbra sem kötik az orrunkra, hogy mennyivel kell így többet fizetni (de azért emlékszünk, mi történt, amikor a baloldali oligarchák cégei mellé a jobboldaliakét is be kellett venni a Margit híd bulijába a béke kedvéért: nem fele-fele alapon osztoztak, hanem az árat duplázták meg). Azt viszont sejthetjük, hogy mostantól esetleg kevésbé fáj majd Washingtonnak és Brüsszelnek az átláthatatlanság, kevesebbet fognak aggódni a demokrácia, az emberi jogok és a civilek sérelmei meg úgy általában a putyinizálódás miatt. Sőt, a végén az is kiderülhet, hogy a vicc komoly: csak az számít korrupciónak, amiből a leghangosabban kiabálókat kihagyják.
