Néhány nappal az elvetélt puccskísérletet követően hatezer felett jár a letartóztatottak száma Törökországban. Közel nyolcezer rendőrt elbocsátottak, sőt majdnem háromezer bírót és ügyészt is őrizetbe vettek. A feltüzelt államfő és támogatói különösebb nyomozás nélkül mindazokat kiszűrik, akik útjukban állnak, annak ürügyén, hogy kapcsolatot tarthattak a puccsistákkal.
Hamar lábra kapott az elmélet, miszerint az elnök maga szervezett látszatpuccsot, hogy elvégezhesse a tisztogatásokat. Hiba volna összekeverni a szándékot a következménnyel, a gyanút a bizonyítékkal – ez éppenséggel Erdogan módszere. Viszont a megtorlás annyira gördülékenyen zajlik, hogy a leszámolási listát, alkalomra várva, tényleg jó ideje elkészíthették. A bosszú túlmutat önmagán: figyelmeztetés a politikai ellenfeleknek. Vérfagyasztó üzenet szól a hadseregnek is. A szerencsétlen kiskatonákat lincselő tömeg a politikai szerepre törő tábornokokat szégyeníti meg az elnök nevében.
A puccsszervezéssel vádolt, Amerikában élő Gülan, a mérsékeltnek tartott hitszónok, három éve a török kormány hivatalosan kinevezett főellensége. Mozgalmának – 140 másik ország mellett – Törökországban működtetett szervezeteit, köztük iskoláit Erdogan „párhuzamos államként” bélyegezte meg évekkel ezelőtt. E „párhuzamos államot” hibáztatta, amikor a családjáig érő korrupciós hálózatról láttak napvilágot adatok 2013-ban, majd részben ezért, részben a növekvő elnyomás és állami iszlamizáció miatt tiltakozássorozat kezdődött Isztambulban. Erdogan a tüntetést leverte, s egyre gyakrabban lép fel újságírók és ellenzéki képviselők ellen. A puccskísérlet után az önkény a „demokrácia megvédésére” hivatkozva erősödhet.
