Vannak országok, ahol a csúcsra jutáshoz föl kell találni valamit: a dinamitot, az otthon összeszerelhető szekrénysort vagy a világ legbiztonságosabb autóját. Máshol sakkolimpiát, föld körüli vitorlásbajnokságot vagy kutyaszánhétpróbát kell nyerni hozzá. Esetleg elegendő mezítláb átmenni a parázson.
Minden kultúra másképp választja ki a legjobbakat, akiket aztán elhalmoz mindenféle földi jóval. Erről szól az evolúció is egyébként: az nyeri a táplálékot, a fészkelőhelyet, a nőstényt, aki bizonyította, hogy egy adott pillanatban nincs nála rátermettebb.
Egy-egy ország élet- és versenyképességéről is sokat elárul, hogy mi az odatartozók közötti versengés tárgya, hogy tiszta-e a küzdelmük. Ahol elég a sikerhez annyi, hogy jóban vagyunk a miniszterelnökkel – okosan hallgatunk, ha politikáról beszél, fraternizálunk vele a lelátón, hirdetünk kedvenc politikai lapjában akkor is, ha a vakhitűeken kívül a kutya sem olvassa azt, és sokat költünk focira –, ott szoktak kialakulni azok a rezsimek, ahol nemzeti sport lesz a külső versenytársak távolodó körvonalának bámulása a naplementében.
