Az európai vallásháborúk legvéresebb időszakát lezáró 1555-ös augsburgi birodalmi gyűlés (hazánkban az 1681-es soproni országgyűlés XXV. törvénycikke) után lépett érvénybe a „Cuius regio, eius religio” jogelve. Eszerint a földet birtokló földesúr akként rendelkezhet, hogy a földön élő jobbágyainak is az ő vallását kell követniük vagy csak az ő kivételes jó szíve, engedélye alapján gyakorolhatják a földesúrétól eltérő hitüket. A mai Magyarország visszatért ide: a vallásgyakorlás földesúri jogához. Csak a törvényes feljebbvaló nem a földesúr, hanem a kétharmad nevében önmagának korlátlan hatalmat biztosító Vezér által kommandírozott Országgyűlés.
Érdemes felfigyelni arra, hogy a Vezér a legutóbbi kisbirodalmi gyűlésen (Fidesz-kongresszus), ahol saját hívei előtt beszélt, a más hitűek, másképpen gondolkozók kisebbségi csoportjaként a liberálisokat, a szabadelvű nézetek képviselőit jelölte meg. A liberális szó beszédében hatszor szerepelt, a szocialistákat már csak kétszer említette, a Jobbikot egyszer sem.
Aligha kérdéses, és ezt meglepő módon a Fidesz elnöke is elismerte, hogy „az elmúlt 25 év egy nagy liberális korszak volt Európában, voltak nagy pillanatai”, s bár nem tette hozzá, ezt vélhetően úgy értette, hogy Magyarországon a liberalizmus volt az elmúlt negyedszázadban a haladást képviselő progresszív erő. S valóban, nem kérdés, hogy a liberális meggyőződésű jogászok, közgazdászok, szociológusok stb. által 1989-ben összeállított „Rendszerváltás Programja” – az SZDSZ programja – volt a parlamenti demokrácia, a versenyszabadság, az emberi jogok, a jogállami forradalom véghezvitelének a következetes forgatókönyve. Nem kérdés, hogy akkor minden politikai erő ehhez mérte magát, ha meg akart szabadulni a fojtogató diktatúrától. Nem kérdés, hogy a magyarországi liberalizmus volt a zsinórmérték, amihez mérte magát minden józan, akár konzervatív gondolkodású, de a világra nyitott, gyermekeinek jobb életet remélő felelős magyar. Nem kérdés, hogy az egypártrendszerre és az állami tulajdon monolitmindenhatóságára, a verseny, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletének elutasítására épülő kommunista diktatúra legkövetkezetesebb ellenfelei a liberálisok voltak. Nem kérdés, hogy a liberálisok a világban mindenfajta diktatúrával szemben a verseny, a demokrácia, az emberi jogok, a szolidaritás értékeit képviselik. Ez még ebben a provinciális, felvilágosulatlan magyar abszolutizmusban is így van.
