Aki segíteni akar, ne így tegye
Az írás a Népszabadság
2014. 10. 30. számában
jelent meg.
dr. Kiss Enikő
Szeptember 22-én a Népszabadságban Drelyó Ágnes tollából megjelent egy írás, amelyben a szerző egy meg nem nevezett kórház gyermekpszichiátriai osztályán szerzett benyomásait osztja meg az olvasókkal. A kritikus hangvételű cikk az osztályon dolgozó szakembereket előítéletes, unott, a betegeik iránt minimális érdeklődést sem mutató, sőt őket kigúnyoló társaságként írja le, akik egész napi munkáját a „tragikus” jelzővel foglalja össze.
A gyermekpszichiátereket és a gyerekek pszichés problémáival közvetlenül vagy közvetve foglalkozó társszakmákat összefogó Magyipett (Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társasága) vezetősége úgy érzi, nem hagyhatja szó nélkül az egyébként is gyakran elhanyagolt és háttérbe szoruló szakmát súlyosan becsmérlő írást. Az intézmény nevének mellőzése miatt még a szakmabeliek sem biztosak benne, hogy a szerző vajon hol szerezhetett ilyen negatív tapasztalatokat.
Szakmánk évtizedek óta küzd azért, hogy az orvosi szakma, illetve általában a családok és a társadalom megbélyegzés nélkül, valódi, segítséget és időnként kórházi kezelést igénylő problémaként tekintsen a gyermekpszichiátriai kórképekre. Ez az írás egyetlen konkrét kórházi osztály egyetlen napjának szubjektív benyomásai alapján az egész szakmára vet súlyosan negatív fényt. Hiszen ki akarná saját gyermekét „előítételes”, „unott”, a gyerekeket „kiröhögő” és a gyerekek helyzetén „nyerítő”, a gyerekek sorsa iránt semmilyen érdeklődést nem mutató, „tragikus” munkát végző pszichopaták kezére bízni?
A rasszizmus semmilyen körülmények között nem fogadható el. Ha bárki ilyet tapasztal, helyes, ha igyekszik tenni ellene. A szerző saját bevallása szerint képtelen volt észrevételeit azzal megosztani, akire ez tartozott, ezért véleményünk szerint kifejezetten etikátlan módon a nyilvánosságot fordítja egy szakma ellen.
A cikk hemzseg az olyan jellegű, néhány külső megnyilvánulásra épülő, rendkívül negatív tartalmú általánosítástól, amely ellen a szerző egyébként fellépni kíván. Szakmai társaságunk mélyen elítéli a szerző súlyos hitelrontást megvalósító, szakmánk felé bizalmatlanságot keltő és a segítségre szoruló családokat ezáltal a segítségtől potenciálisan elriasztó, hamisan objektív tényként feltüntetett megállapításait.
Kérünk mindenkit, aki munkánk végzése során, akár gyakorlaton való részvétel, akár „szakmai próbanap” alkalmával, akár hozzánk segítségért fordulóként szakmai vagy etikai vétséget tapasztal, ezt Drelyó Ágnestől eltérően a helyzet valódi orvosolására alkalmas fórumon jelezze. Legjobb erőfeszítéseink ellenére is, emberi mivoltunkból fakadóan elkövetünk néha hibákat. De igyekszünk ezekből tanulni és munkánkat ezután még jobban végezni. Reméljük, Drelyó Ágnes is így tesz majd.
A szerző a Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társasága elnöke.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
