Ezek beáradnak a nyilvánosságba, kiváló tényfeltáró írások, könyvek, rendszerező tanulmánykötetek jelentek meg, kezünkben van a Magyar polip, a Narancsbőr, folyamatosan működnek a médiában a friss anyaggal folyamatosan és bőségesen ellátott „mutyimondók”, Orbán Viktor személyesen mutatja a példát több mint két évtizede, miként kell közpénzt családi vagyonná tenni (székházügy), közönséges szabálysértésből pofátlanul szabályt csinálni (királyi fodrász és Demszky-karók); a Fidesz csúcskáderei a legnagyobb nyíltsággal, önérzettel és nyugalommal költenek ingatlanokra, ingóságokra és luxus életvitelre sokkal többet, mint amennyit legális bevételekből költhetnének.
Mások leleplezésre, gyanúsításra, rágalmazásra elhatárolódással, kármentéssel, védekezéssel reagálnak. A Fidesz nem. Szinte soha nem foglalkozik az üggyel magával, tárgyszerű vádakra tárgyilag nem reagál. Csak rámutat a két ellentétes világ közötti távolságra.
A támadások az idegenek, hiteltelenek, nemzetrontók világából érkeznek (azok beszélnek, akik...), nem érnek fel hozzánk, nem árthatnak a mi vezetőinknek, a nemzet autentikus vezetőinek, akikben bízik a nép, s akikre rábízta sorsát és jövőjét, mert látja az építkezés értelmét és távlatát. Valahogy így, csak alpáribb és agresszívebb stílusban.
Ez a reagálásmód remekül működik.
Persze azért is, mert a fent említett tengernyi példa a média peremvidékére szorul, a bűnösök pedig a média centrumában uralkodnak. De nem csak ezért. Hanem azért, mert nem is arra törekednek (nyilván hiába is törekednének), hogy a táborukat és a társadalmi bázisukat meggyőzzék arról, hogy amit állítanak róluk, nem igaz. Arra törekednek, hogy fogadják azt el!
Létezzen hallgatólagos közmegegyezés arról, hogy ez nekik jár. Fogadják el, hogy létezik egy „természetes” hierarchia, egy „természetes” elit, amelyre más szabályok vonatkoznak, ha nem is vonatkozhatnak. Azért nem, mert külső okokból formálisan fenn kell tartani az állampolgári egyenlőség fikcióját, miszerint a Btk. is, a KRESZ is éppúgy vonatkozik vezetőinkre és elitünkre, mint a köznépre.
No de akkor a „természetes” elitjének „természetes” vezetőszerepét elfogadó köznép hallgatólagosan fogadja el, hogy ezeken a korlátokon ők át fognak lépni. Amit nem szabad a kisökörnek, azt szabad Jupiternek. Ha nem formálisan, akkor informálisan.
Minden Jupiter azt szeretné, hogy engedelmes, tekintély-, vagyis Jupiter-tisztelő kisökrök legyünk. Kétségtelen, ebben van a legnagyobb történelmi gyakorlatunk. Lehet ránk számítani.
