galéria megtekintése

Aki dolgozik, ne is egyék?

2 komment


Kőműves Anita


Újabb képtelen ötlet a vén, bürokratikus és az innovációt nem értő Európából – foglalhatjuk össze a legsommásabb véleményeket az Európai Bizottság hét közepén nyilvánosságra került tervéről, amely jogdíjat fizettetne az internetes szolgáltatókkal az általuk közölt újságcikkek után. Azaz amikor például a Google News keresője kiadja egy európai újság cikkét találatként, és valaki letölti, hogy elolvassa, azért a cégnek fizetni kell.

Ugyanez vonatkozna a Facebookra is, amelyet a nyaralásról és a gyerekekről készült képek megosztása mellett egyre többen használnak a legnagyobb lapok és hírportálok cikkei­nek kiposztolására is. Kötelezővé nem tenné az új uniós szabályozás a jogdíj fizetését, csak lehetőséget adna a tagállamoknak, hogy olyan törvényt hozzanak, amely megengedi a kiadóknak, hogy pénzt követeljenek tartalmaik felhasználásáért. Ám ez most nem arról szól, hogy Brüsszel sarcot akar kivetni az amerikai óriásvállalatokra.

A kétezres évek elején a gazdasági válság és az internet térnyerése odavezetett, hogy összeomlott a sajtó évtizedekig működő finanszírozási modellje. Addig a költségek átlag egyötödét fizették ki az olvasók az újság árával, a pénz maradék négyötöde pedig a reklámokból folyt be.

 

Ma egyre többben vannak, akik nem újságban, hanem az interneten olvasnak híreket, ahol megszokták, hogy nem kell fizetni. A válságban pedig megcsappant a hirdetők száma, illetve akkor és azóta is egyre többen reklámoznak inkább az interneten. A nyomtatott lapokból „elvándorló" hirdetési pénzek nagyjából egytizede jelenik meg az újságok online oldalain hirdetési bevételként. Annak ellenére is, hogy az online hirdetési piac rohamosan bővül. A pénz ott ugyanis nem a tartalom-előállítókhoz, hanem elsősorban a Google-höz és a közösségi média üzemeltetőihez folyik be.

A minőségi újságírás viszont drága műfaj, amelyet jelenleg egyre kevesebben hajlandóak megfizetni. Sem az olvasók, sem a hirdetők. Ez pedig már meglátszik: világszerte sorra zárnak be újságok, és folyamatosak a leépítések. A szerdán kiszivárogtatott brüsszeli javaslat ezen próbál változtatni, hiszen az internetes cégek többek közt a szerkesztőségi tartalmak felhasználásával keresnek.

Németországban és Spanyolországban már próbálkoztak hasonlóval, ám sikertelenül. Spanyolországban egyszerűen bezárt a Google News, Németországban pedig miután a Google felől érkező forgalom visszaesését érzékelték a kiadók, inkább úgy döntöttek, mégsem kérnek pénzt a tartalomért.

Utóbbi példa is mutatja, hogy a Google és a közösségi oldalak erős tárgyalási pozícióból indulnak, hiszen az olvasók egyre ritkábban keresnek fel közvetlenül weboldalakat, inkább a Facebook vagy a keresőmotorok által „feldobott" cikkeket olvassák. Azaz, aki innen kiszorul, ha pénzt nem is nagyon, de olvasót mindenképpen veszít.

Nem biztos, hogy Brüsszel új ötlete enyhítené a sajtó válságát, ám az biztos, hogy próbálkozni kell, mert a kérdés létfontosságú Európa jövője szempontjából. A sokszínű, aktív sajtó alapfeltétele a demokráciának. Hazánk példáján látjuk, hogy mi történik, ha sem az olvasók, sem a piac nem képes a fent leírt okok miatt eltartani elegendő számú, a vélemények minden árnyalatát képviselő minőségi lapot, rádiót és tévét. A meggyengült és kivéreztetett piacon könnyű átvenni a hatalmat kulcsfontosságú médiumok felett, lepasszolni őket baráti oligarcháknak, majd szégyentelenül a kormánypropaganda céljaira használni őket.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.