Ebben a helyzetben a tanárra különösen nagy felelősség hárul. Miklósi szerint az értelmezés felelősségét sokan inkább elhárítják maguktól, s (részben) érthető módon inkább ragaszkodnának a tankönyvi szövegekhez. A legújabb tankönyvek még nem készültek el, még a régiekből tanítanak. Megkérdezem, a szakmai egyesületnek van-e lehetősége véleményezni, értékelni az új, kötelező tankönyveket. – Mi készen állunk erre, készülünk rá – ez a diplomatikus válasza. Az illetékes államtitkár mindenesetre semmitmondó levélben hárította el az egylet szakmai együttműködési javaslatát.
Miklósi László a maga tanári tapasztalatára is hivatkozva fontosnak tartja, hogy
a családokban megbeszéljék a családi történelmet.
Nem arra gondol, hogy az iskola helyett végezze el a család a sorsfordító évek értelmezését, de a családok történeti emlékezete révén lehet a diákok személyes ügyévé a történelem, s ez jó alapot adhat a tanításhoz is. Nem beszélgetnek manapság az ebédlőasztalnál a családok. Talán már a családok többségénél nincs is közös vasárnapi ebéd – latolgatja. Ezért nem öröklődik át a családi emlékezet, tapasztalat.
Gelniczky György egy nyolcosztályos budapesti gimnáziumban tanít, tapasztalatait innen meríti. Nem gondolja, hogy ez a hiány a legutóbbi huszonöt év terméke lenne. „A családok nem beszéltek a gyerekekkel sem a háborús történetekről, sem 1956-ról. A nagy titkokat elhallgatták. Nem tudtam meg, hogy a nagybátyám miért menekült el 1956-ban. Járt ugyan haza látogatóba, de erről hallgattak. Amire megkérdezhettem volna, ő is és az édesanyám is meghalt.”
|
| Az osztrák történelemkönyv egy oldala |
Lehet, hogy már a mostani szülők családjaiban sem beszélgettek – teszi hozzá –, ők is ebben nőttek fel. Így aztán nehéz élményszerűvé tenni a mostani iskolások vagy a már érettségi előtt állók számára a huszonöt évvel ezelőtti fordulatot. Úgy gondolja, hogy a kádári évek alatt 1956 elsüllyedt a népi emlékezetben, illetve elsüllyesztették. A rendszerváltásról sokkal kevesebb embernek lehetett aktív emléke. 1848. március 15-ét a népi emlékezet őrizte meg a XIX. században, dacolva az akkori hivatalos emlékezetpolitikával. Ma ez nem így van.
A mostani nyolcadikosoknak már a szüleik is a rendszerváltás után szocializálódtak, ezekben a családokban az 1990 előtti évek mintha nem is léteztek volna, s ezért a fiatalok nagy része nem ismeri a szülők, nagyszülők kultúráját
– megszakadt a folyamat. A rendszerváltásról való tanításnak Gelniczky szerint az a másik nehézsége, hogy ez a tudomány szempontjából gyakorlatilag jelenkor. Még le sem zárult, nincs leírva a társadalomkép sem, amely ekkor kialakult. Ő a gimnáziumban egy úgynevezett forrásközpontú tankönyvet használ, amelyben eredeti szövegek vannak.
A diákok ezeket értelmezve, nem pedig a tankönyvíró igazságait követve dolgozzák fel a rendszerváltás történetét. Azt nem lehet tudni, hogy ez a könyv megmarad-e a jelenlegi centralizált rendszerben. Gelniczky György tapasztalja: a diákok számára a Wikipédia jelenti az elsődleges forrást. Ezekben a szócikkekben – mondja – sok a tévedés. Ugyanígy hagyományozódnak át más tévedések is, különösen olyan ügyekben, amelyek át vannak itatva politikával. Úgy gondolja, hogy a huszadik századi történelem – Trianon, Teleki Pál, holokauszt, 1956, a rendszerváltás – mind velünk, bennünk élő politika. Aktívan befolyásolják az életünket. Ha ez politika, akkor mit tegyen a tanár? – kérdezi. A tanár ugyanis a tanórán nem tehet politikai tartalmú állásfoglalásokat.
Erre neki az a válasza, mondja, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogy a történelem szereplői nem fekete és fehér színekben játszanak, hanem a szürke megannyi árnyalatában. Ezért, hogy előbbre jussanak valamilyen módon, élményhez kell juttatni őket, meg kell tapasztaltatni a változást. Gelniczky György szerint ezért fontos, hogy feldolgozzanak olyan kérdéseket is, hogy kik váltak a rendszerváltás veszteseivé.
Ütközőpontok
A huszonöt évvel ezelőtti események bemutatását, értelmezését a Történelemtanárok Egylete hiánypótló feladatának tekinti. (Egyébként az egylet is a rendszerváltás része, az alapítására szóló felhívást a Szabad Európa Rádió olvasta be. – A szerk.) Konferenciákat szerveznek, tankönyveket elemeznek, fórumot biztosítanak a kollégáknak immár negyedszázada. Miklósi fontosnak tartja, hogy nyilvános szakmai tanácskozásokon a tudomány nevesei ütköztessék a markánsan különböző a véleményüket. Így sikerült korábban egy asztalhoz ültetniük Schmidt Máriát, Földes Györgyöt és Gyurgyák Jánost.
Legutóbbi konferenciájuk témája a Közelmúltunk jelene, vagyis az elmúlt negyedszázad története volt. A konferenciát a nemrég elhunyt Hankiss Elemér nyitotta meg, utána Lánczi András (Orbán Viktorhoz közel álló konzervatív politológus), majd Bod Péter Ákos, Valuch Tibor és Z. Karvalics László adott elő.
Gerő András, Mink András és Tőkéczki László vitájának témája:
Volt-e rendszerváltás? Ezek az előadások, cikkek elolvashatók, meghallgathatók a TTE honlapján. Az elnök szerint a lényeg az, hogy a tanár segít-e megérteni az összefüggéseket, s miként tudja közelebb vinni a gyerekhez a maga tapasztalatát. Ha van neki.
Ez egy olyan közegben, ahol főleg a középosztály gyerekei tanulnak, különösen fontos lehet. A történelemtanár szerint a szülők manapság úgy gondolják, akkor tesznek jót a gyereküknek, ha megóvják a „külső ingerektől”. A rendszerváltás tanításával az a gond, hogy egyszerre nagyon távoli és nagyon közeli esemény. Riesz Ábel, aki a budapesti Osztrák–Magyar Európa-iskolában tanítja a történelmet, gyakran találkozik ezzel a dilemmával. Ráadásul ebben az iskolában egyszerre két tanterv szerint tanítanak, két tankönyvük is van.
Az osztrák tankönyvben egy oldalra szorult az összes kelet-európai változás.
A bekezdésnyi magyar szövegen viszont látható Horn Gyula magyar külügyminiszter és osztrák kollégája, Alois Mock, amint épp átvágják a (szimbolikus) vasfüggönyt. Az egyik órán – mondja a fiatal tanár –az egyik tanítvány felvetette, miért van ez a „pufajkás Horn” a könyvben. És ezzel kezdődik a történelmi személyiségek bonyolult voltának az oktatása – mosolyog. Előzőleg azonban még Nagy Imre történelmi szereplésének változásaival és változatos értékelésével is meg kell küzdeni.
Riesz Ábel saját élményekre nem hivatkozhat: 1991-ben kezdte el az általános iskolát. Épp ezért, mivel élményszerűvé akarja tenni az anyagot, mindenféle eszközöket felhasznál, filmeket néznek, számítógépes kutatást végeznek a diákokkal. Egyik sikeres megoldás volt, amikor a berlini fal leomlásának a huszadik évfordulójáról úgy tartott órát, hogy egy szülő a személyes élményeiről tartott beszámolót. Az illető anyuka az akkori Kelet-Berlinben tanult, amikor ez a korszakjelző esemény megtörtént.
Nemcsak a falomlásról tudott beszélni, hanem az akkor megszűnő NDK-ról, a keletnémet és a magyar viszonyok különbségéről a negyedszázaddal ezelőtti szocialista világban. Nehéz elmagyarázni a szabadság jelentőségét, ha már a szülők sem ismerik a szabadság hiányának „élményét” – mondja Riesz. Az a tapasztalata, hogy a gyerekek viszonyát ehhez a fordulathoz meghatározza a családok beállítottsága. Ezt magukkal hozzák. Ő arra biztatja a gyerekeket, hogy otthonról hozzanak történeteket, ami közelebb visz a megértéshez. Természetesen nem teszi ezt kötelező feladattá, nem is lehet, hiszen sok család hurcolja magával a közelmúlt súlyos terheit. De kiderülhet, hogy a nagypapát a Rákosi-korszakban Recskre internálták…
|
Kép az internetadó elleni tavaly őszi tüntetésről. Nehéz kikerülni a politikát
M. Schmidt János / Népszabadság |
A rendszerváltás tanításában a tanár szerint nehéz kikerülni a politikát, noha erősen vallja kollégáival együtt, hogy az órán, iskolában a tanár nem tehet politikai állásfoglalást. Politikai tartalmat hordoznak azonban a hazai rendszerváltás ismert aktorainak a nevei is. Azt pedig meg kell említeni, milyen szerepet töltött be Antall József, Göncz Árpád vagy a már említett Horn Gyula. Azt is el kell mondani szerinte, hogy a váltás mit jelentett a gazdaság számára.
Tehát olyan szavak is előjönnek, mint a piacgazdaság vagy a privatizáció. Az nem is vitatott, hogy a parlamentarizmus vagy a demokrácia fogalmak is hozzátartoznak. A fiatal tanár azt mondja, hogy az órákon megvitatnak olyan kérdéseket is, hogy mit jelent a globalizáció, mi a környezetvédelem, migráció, az információs forradalom, hogy a gyerekek által viselt farmernadrág hol készül, s aki készíti, mennyit kap érte. Sok kérdésük van – állítja.
