galéria megtekintése

Ajtónyitók

0 komment


Palugyai István

Mit ér meg a tudás? Az emberiség története során rengeteg alkalommal tették fel e kérdést. Megéri-e bárkinek is a halálát? Mint a nácik koncentrációs táborokban végzett orvosi kísérleteiből is tudjuk, önkényuralmi rendszerekben, diktatúrákban van, hogy könnyű a válasz. Lehetne persze elmélkedni, mennyit ért meg az efféle kutatás, de a demokráciák számára egyértelmű a helyzet: a tudásnak mindenképpen az élet javát kell szolgálnia, ezért a fenti kérdésre egyértelmű nem a felelet.

Ez a legfontosabb aranymérce az összes gyógyszerkísérlet előtt is, s bár legutóbb tragikus véget ért egy állítólag magyar hatóanyaggal Olaszországban, portugál cég megrendelésére készült készítmény francia kipróbálása, tanulságként nem magát a tudományt, hanem a jól felépített erkölcsi és szakmai szabályok ellen vétőket kell pellengérre állítani. Jogos aggályokat vet föl az a helyzet is, hogy mind gyakrabban indiai, dél-amerikai, kelet-európai önkéntesekkel próbáltatják ki a multicégek a gyógyszereiket. A lazább szabályozás és főként a jelentősen kisebb költségek csábítása már olyan helyzeteket teremt, amelyek komoly erkölcsi dilemmákat is felvetnek. És persze sokan és sok mindenre hajlandók a megélhetésért, még ha a fejükben ilyenkor mindig a jobbik forgatókönyv jár is, és soha nem az, hogy a dolog balul is kiüthet.

A tudás megszerzésének reménye lebegett azoknak az angol fejlődésbiológusoknak a szeme előtt is, akik a héten megkapták várva várt engedélyüket, hogy emberi embriók génállományát megváltoztatva kideríthessék, milyen kulcsfontosságú gének szükségesek egy magzat zavartalan fejlődéséhez, és milyen beavatkozással lehetne segíteni az embrió és a méhlepény megfelelő fejlődését, a gyakori spontán vetélés elkerülését.

 

Azzal, hogy a brit hatóság elsőként hozzájárult ilyen, a világban sok helyen ördöginek bélyegzett kísérletek elvégzéséhez, pragmatikus módon állt a kérdéshez. Nem az esetleges haragot tekintette elsődlegesnek, amiért a lombikbébiprogramok során fölös számban keletkező és néhány év tárolás után amúgy is felolvasztandó embriót semmisítenek meg hétnapos korban a kutatók, hanem hogy örökletes betegségektől szabadíthatja meg a velük való kísérletezés az emberiséget, s hogy mennyivel nagyobb eséllyel lehet majd egészséges újszülöttük a mesterséges megtermékenyítésre vagy lombikbébiprogramra szoruló anyáknak, pároknak. Vélhetőleg azt is elemezték, mekkora annak a veszélye, hogy euge­nikai irányzatok kerekedjenek felül, hogy aztán majd megrendelésre készüljenek gyerekek.

Ezzel kapcsolatban azonban érdemes az emberi géntérkép és az első szintetikus élőlény megalkotóját, a fontolva haladással igazán nem vádolható Craig Vertert idézni, aki a héten azt mondta, az „élet szoftverje", vagyis a teljes DNS átszabásának tudásától még nagyon messze vagyunk, s e téren a britektől sem vár egyértelmű eredményt. Venter szerint csúszós lejtőn vagyunk, és az emberi természetet ismerve bizonyos ajtókat nem szabad addig kinyitni, amíg nincs hozzá elég tudásunk. Márpedig épp az emberi természetet ismerve mindig lesznek, akik a tudás ajtaját nyitogatni fogják. A kérdés csak az, a nyíló ajtó nem csapódik-e vissza.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.