Ki emlékszik ma már az OMIKK-ügyre? Tizenöt évvel ezelőtt pedig – na jó: akkori mércével – oltári botrány kerekedett a Múzeum utcai Károlyi–Csekonics-palota einstandjából. Pest egyik legregényesebb küllemű mágnásotthonában akkor már évtizedek óta a műszaki könyvtár működött, amelyet egy mozdulattal kipenderített onnan az akkori Fidesz-kormány.
Érthetetlen volt az ok (az intézmény prímán tette a dolgát), a cél („a helyére szánt hallgatói információs központra” semmiféle tömegigény nem mutatkozott), a mögöttes szándék kiviláglására pedig már egyszerűen nem jutott idő, mert Orbánék a maguk számára igen váratlanul 2002-ben megbuktak.
A palota története viszont kicsiben azóta is pontosan mutatja, hogyan jut az ilyen zűrös síbolások közepette ebek harmincadjára az egész ország.
Az OMIKK ugyanis sok százmillió forintos költséggel tényleg elköltözött, a palota hátsó szárnyában másfél milliárdért létrehozták a hallgatói információs központot, a Károlyi–Csekonics-szárnyból pedig eltüntették a könyvtár nyomait. Két-hárommilliárdból, amit akár valós könyvtári-tudományos vagy oktatási célra is lehetett volna fordítani, létrejött tehát valami, amire senkinek semmi szüksége nem volt: egy üres palota, ahol néha filmeket forgattak, meg egy hallgatói szellemtanya. Amelynek a helyén pár évre rá már annak rendje és módja szerint a „hazai költségvetési forrásból megvalósuló egyházi, nemzetiségi, kisebbségi, civil és társadalmi felzárkózással kapcsolatos pályázatokat előkészítő” Wekerle Sándor Alapkezelő működött.
