galéria megtekintése

Ahogy a kibic

3 komment

Kovács Zoltán

Most, hogy a csoportmeccsek véget értek, és a reméltnél sokkal jobban zártunk, egyre több cikk foglalkozik azzal, hogy mi lehet a csapat, ezen belül különösen Bernd Storck szakmai erénye, ami veretlenül, és ráadásul meggyőző játékkal juttatta együttesünket az egyenes kieséses szakaszba.

Ezt én, mint kibic, természetesen nem fogom megfejteni, nem is vállalkozom rá, megteszi majd a szakma, de néhány évtizednyi meccsrejárás után szívesen csodálkozom rá a drukker színvonalán néhány olyan emlékre, amit ez a mostani válogatott hozott elő. (Itt tennék egy megjegyzést: elmondanám, milyen sokra tartom Hegedűs Henrik kommentálását, különösen a sok „meglátjuk, mit hoz a mások félidő", és a „fontos, kik kapnak előbb lábra" között. Hegedűs valóban a meccsről beszél, saját megfigyelések alapján, érdemi észrevételeket téve.)

Volt harminc éve egy klubcsapat, 1985-ben UEFA-kupa döntőt játszott. Az edző Kovács Ferenc volt, akinek addigi edzői pályafutásánál sokkal sikeresebb volt játékosmúltja, a hatvanas évek elején KEK-döntőt játszott az MTK-ban. Annak a nyolcvanas évekbeli Videotonnak sok jó játékosa volt, de európai értelemben vett klasszisa egy sem. Végh, Disztl László, Csuhay, Horváth Gábor - ezeket a játékosokat korábban nem ismerte a fehérvári közönségen kívül szinte senki, viszont Kovács olyan masszív sort rakott belőlük össze, hogy 12 kupameccsen összesen 11 gólt kaptak, és a válogatottságig épphogy el-eljutó csatáraik 17 gólt szereztek. Pedig játszottak oda-vissza a Paris St. Germain-nel, a Manchester Uniteddel és a Real Madriddal is.

 

Lehet mondani, hogy Storck is a semmiből találta meg a védelmet, Juhász kivételével Lang, Fiola, Bese neve alig volt emlegetve korábban. Valószínűleg szerencse kérdése is, de mégiscsak jó szemre vall, hogy megtartotta a kapuban Királyt, és ragaszkodott Szalaihoz. Gera és Dzsudzsák adott volt, de Kleinheiser már nem, mégis, a torna első felének egyik legjobb játékát hozta - az egész mezőnyt beleértve.

Fotó: Hegedüs Gábor / Népszabadság

Most, még a belgák elleni meccs előtt megállapítható, hogy bármihez nyúlt, az szerencsésen sült el. Előnyére válhatott, hogy a magyar futball amúgy egészen a mélyrétegekig fertőzött és erkölcstelen világába kicsit véletlenszerűen csöppent bele, nem ismert senkit, legföljebb Dárdait. Jószerivel ideje sem volt megismerni ezt a züllött közeget. Ellenszenves volt, ahogy hozta a stábját, és ahogy eltávolította azokat, akik pedig addig a magyar futballt jelentették, a korosztályos kapitányoktól kezdve Nyilasi Tiborig, de az eredmények őt igazolják, és már most van bennem aggodalom, mi lesz az Európa-bajnokság után, mert ne feledjük, aki disznók közé keveredik, föleszik a korpákok.

Azt nem hiszem, hogy a magyar edzők elfelejtették volna a szakmát, de azt igen, hogy meg kellene látni, mit csinál ez az ember másként. Azok közé tartozom, akik cikkek egész sorában ellenezték Storck kinevezését. El kell ismernem: tévedtem.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.