galéria megtekintése

Agyvisszaszívás

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 26. számában
jelent meg.


Kriván Bence
Népszabadság

Hazajött, s immár bő két hete dolgozik a fehérvári Macher műveknél Sie Gábor. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bazári majomként próbálta mutogatni az első, kormánypénzen visszatelepített magyar dolgozót, de fogadókészség erre nem volt.

Méltatlanul mellőzi a média az egyik legismertebb magyar labdarúgó, Bajner Bálint körüli híreket is. A 153 éves múltra visszatekintő, tavasszal még az angol harmadosztályban vitézkedő Notts County szélsője, Sie Gáborhoz hasonlóan, Angliában kereste a kenyerét és hozzá a vajat (bread and butter). A futballtudásához képest hatalmas rajongótáborral rendelkező, a kinti magyarokban közösségformáló erőt ébresztő játékosnak viszont esze ágában sincs hazatérni, de miután csapata simán kizúgott a negyedosztályba, új klubot keres. A Notts csak a kenyeret tudná fizetségül felajánlani, az meg egy másfél évtizedre szorítkozó átlagos labdarúgó-pályafutást tekintve nem túl szívderítő ajánlat. Bajner költözik, jó esetben a másodosztályban koptatja majd ezután a cserepadot.

Sie Gábor indokait nem ismerjük. Sokatmondó, hogy közlekedésmérnök-műszaki logisztikus végzettséggel idehaza három-négy hónapos keresgélés után sem talált állást, de az is, hogy erre a diplomára és a mögötte lévő tudásra Londonban sem akadt vevő. Ehelyett pincérként kereste a betevőt két éven át, amíg rá nem akadt a frissen meghirdetett „Gyere haza, fiatal” program invitálására. A Nagy-Britanniára szorítkozó, a fiatalságot korhoz amúgy nem kötő agyvisszaszívási program százmilliós keretéből ötven honfitárs reintegrációját támogatják havi akár százezres lakástámogatással, ugyanekkora munkába járási kedvezménnyel és ingyen repülőjegyekkel. A feltételek megismerését fineszesen regisztrációhoz kötötték, így aztán gyorsabban kerekedik a potenciális ügyfelek száma, akik a támogatott egy év leteltével már ismét csak magukra számíthatnak.

 

A programra ezren jelentkeznek, ennyien biztos meghallgatják, mit kínál nekik Varga Mihály, hátha beesik egy-egy jó állás. Végtére is mit lehet veszíteni? Az államosított Budapest Bank és a Suzuki például várja a szakképzett munkaerőt, érkezzék az bárhonnan is. A négycsillagos londoni szállodába szervezett nyílt napon egy-egy adminisztrátori vagy tb-ügyintézői állásra is le lehet csapni, de inkább az informatikusokat és mérnököket csábítják haza a kinti fizetés durván negyedéért. Legyünk reálisak: ennyiért csak azok jönnek, akiknek magánéleti problémájuk van, vagy odakint is megégették magukat. Pedig a statisztika szerint 355 ezren dolgoznak külföldön, zömük a kiemelten kezelt Angliában. Ám ha valaki pechére norvégiai vagy svájci magyar, az semmilyen segítségre nem számíthat a kormánytól. Amely, ugye, „senkit sem hagy az út szélén”.

A fiatalok hazahozásának szándéka dicséretes, az alkalmazott módszer kirekesztő jellege ellenére is. A kármentést, a szakképzett munkaerő megtartását azonban idehaza kell kezdeni – és nem csak az orvosoknál. A kinti kontingensnek kívánjuk inkább azt, hogy jó bevándorló módjára találják meg a számításaikat. Övék a döntés ódiuma.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.