Heteken belül hozzáfognak a magyar–szerb határon a kerítés építéséhez – jelentette be csütörtökön a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Orbán Viktor pedig Brüsszelben hangoztatta: megvédjük a határainkat. Ha valaki segít, elfogadjuk, ha nem, hát saját erőből. Nem lesz itt semmiféle újkori népvándorlás.
Mi is szívemberek vagyunk persze – mondta Orbán –, „de nem agyatlanok”. Nem engedünk a szép szavak csábításának, jelentsen ez bármit. A menekülteket a keresztény irgalmasság nevében be kell fogadni, de nem nekünk, mert mire ideérnek – hiszen biztonságosnak tartott harmadik országokban is jártak –, a kormányfő szavai szerint „már mind megélhetési bevándorló”.
Ez persze elképesztő csúsztatás, az meg, hogy Görögország vagy Szerbia a menedékkérők számára biztonságos lenne, nem igaz. Akkor sem, ha ebben a két államban nem üldözi őket senki, viszont a menekültügyi rendszerük nagyjából működésképtelen. Ami éppen elég ahhoz, hogy oda senkit ne lehessen visszaküldeni. Nem csupán azért, mert szívemberek vagyunk, hanem mert az uniós jogszabályokból ez következik.
