Húsz euró fejenként, borral együtt, az ugye nem drága? – kérdezi a kedves recepciós hölgy, amikor a folignói szállodában a Budapestről érkezett vendégek a csodálatos umbriai kisváros vendéglői kínálatáról faggatják. Gyors fejszámolás, húsz euró az jó hatezer forint, kettőnknek a duplája, annyiért a magyar fővárosban tisztességesen meg lehet vacsorázni.
A Me TeMagno névre keresztelt ristorantét azonban kár lett volna kihagyni: más folignói vendéglátó-ipari üzemegységekhez hasonlóan fürtökben lógtak a vendégek. Persze turisták is, de alapvetően helyiek töltötték meg az osteriákat és társaikat. – Hol van itt, kérem, a válság? – merült fel a környéken készülő Montefalco rossóból elfogyasztott első pohár után.
Biztos van krízis, de ezt elsőre nem látni Umbriában. A tartomány nem feltétlenül a leggazdagabb és nem is a legszegényebb. Látványban, természeti adottságokban, étel- és italkínálatban szerény véleményem szerint felveszi a versenyt a szomszédos Toscanával, igaz, annak eddig verhetetlen a marketingje. A szupermarketekben kóborolva, s a különböző sajtok, sonkák, kenyérfajták árait böngészve persze elgondolkodik a látogató, hogy milyen havi fizetésből engedhet meg magának bárki ennyi finomságot.
De igazán kijózanodni a benzinkutaknál lehet. Komoly fegyvertény, ha van olyan töltőállomás, ahol a 95-ös ólommentes benzin literjét 1,70 euró alatt kínálják. A szállodások és vendéglősök mérsékelten panaszkodnak. Assisiben a zarándokturizmus egész éves üzlet, a közeli Santa Maria degli Angeliben a ferences papok hatalmas rendházát alakították át például négycsillagos hotellé.
