A kormány az egykori Kárpótlási Hivatal iratanyagát a Veritas Történelemhamisító Intézet birtokába akarja adni. Ez az iratanyag egyebek mellett a holokauszt során üldözött zsidóság és leszármazottaik érzékeny személyes adatait tartalmazza.
Amikor ezeket a Kárpótlási Hivatalnak megadtuk, legszörnyűbb rémálmunkban sem gondoltuk, hogy azok egyszer majd ennyire méltatlan kezekbe kerülhetnek, és olyan intézmény kaparinthatja meg, amelynek vezetője látványosan deklarálta totális érzéketlenségét az üldözött zsidóság szenvedései iránt, amelynek vezetője 18 500 zsidó magyar, köztük több ezer gyermek legyilkolását nem átallja idegenrendészeti intézkedésnek titulálni, hivatali íróasztalát a deportáltakat puskatussal marhavagonba hajtó, egy vödör vízért a szerencsétlenek utolsó értéktárgyait kizsaroló kakastollasok szoborportréjával dekorálja, s büszkén viseli az antiszemitizmus egyik jelképét, a „vitézi” címet.
Belegondolni is rossz, hogy egy ilyen vezetés alatt álló intézmény milyen célokra használhatja fel adatainkat. Ha az Információvédelmi Hivatal vezetője ez ellen nem emel vétót, azt bizonyítja, hogy adataink védelme a legkevésbé sem fontos a számára.
