galéria megtekintése

Abortált törvényjavaslat

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 29. számában
jelent meg.


Inotai Edit
Népszabadság

Ilyen is ritkán történik. Egy kormányfő rájön, hogy túl messzire ment, és visszatáncol. A konzervatív párt vezetőjeként kénytelen szembenézni azzal, hogy a társadalom már progresszívebb, mint gondolta, és ebből le is vonja a következtetéseket.

Mindez Mariano Rajoy spanyol miniszterelnökkel esett meg, aki a múlt héten váratlanul visszavonta az abortusztörvény szigorítását. Pedig abszolút többsége van a parlamentben, erőből akár keresztül is vihette volna. Lehet úgy értelmezni, hogy meghátrált az utca nyomása miatt, vagy úgy, hogy megszegte pártja egyik emblematikus választási ígéretét. De úgy is, hogy elfogadta a realitásokat.

A művi terhességmegszakítás kérdése régóta forró téma Spanyolországban, ahol a társadalom többsége a katolikus hagyományok ellenére a melegházasság vagy a női egyenjogúság terén haladó nézeteket vall. Európában a harmadik országként 2005 óta házasodhatnak a melegek, a konzervatív kormányban öt női miniszter ül, a kormányfő titkosszolgálatokat is felügyelő helyettese is egy 43 éves nő.

 

De az abortusz neuralgikus pont. Kavarta az indulatokat a szocialista Zapatero-kormány is, amikor 2010-ben olyan abortusztörvényt fogadott el, amely „balról előzte” a legtöbb európai országot, mert már a 16 éves tinédzsereknél a szülők tudta nélkül is lehetővé tette a terhesség megszakítását. Ezen háborgott a konzervatív-klerikális jobboldal, de a lányos szülők egy része is. A Néppárt azt ígérte, változtat a törvényen, de arra kevesen számítottak, hogy visszabombázta volna az országot az 1985 előtti időkbe. A módosítás után a nők csak hosszas huzavona után, két egymástól független orvosi szakvéleménnyel kérhették volna a terhesség megszakítását, és csak ha nemi erőszak áldozatai vagy az egészségükre veszélyt jelentene a szülés. A legnagyobb megütközést az keltette, hogy még a magzat súlyos fejlődési rendellenessége esetén sem lehetett volna kérni az abortuszt. Az „életpártiak” azzal érveltek, hogyha a fogyatékkal élő embereknek is vannak jogaik, akkor a sérült magzatoknak miért ne lenne?

Utcára vonultak a pró és kontra tábor hívei. Megszólalt a katolikus egyház is, de azzal az érveléssel, hogy az abortusz nagyobb bűn,mint a gyermekek megrontása, nem tettek túl nagy szívességet a kormánynak. A miniszterelnöknek nem kellett egyebet tennie, mint megnéznie a közvélemény-kutatásokat, amelyek szerint a spanyolok 60 százaléka nem nyúlt volna a korábbi liberális törvényhez, a fiatalok (18–37 év közti korosztály) 72 százaléka pedig kifejezetten ragaszkodik a döntés szabadságához. Sok köztük a néppárti szavazó, mint erre több párttársa felhívta a miniszterelnök figyelmét így egy évvel a választás előtt.

A nem ideologikus, hanem reálpolitikus Rajoy beismerte, nem sikerült megfelelő konszenzust kialakítania a törvény körül. Nem erőltette tovább a dolgot. „Mariano Rajoy szembeköpte a szavazóit” – tromfolt Nicolas de Cardenas, az ellentábor, a Derecho a vivir (Jog az élethez) szóvivője, aki viszont messzemenő következményekkel fenyegetőzik. Lehet, hogy a Néppárt ezzel vonzó maradt a középre szavazók számára, de a hagyományos konzervatívok voksait elvesztette. Hiába, mindenkit nem lehet egyszerre szeretni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.