Sokszor el kellett olvasnom a mondatot, amire megértettem, hogy akkor mi micsoda tulajdonképpen. Aztán még sokszor elolvastam csak esztétikai indíttatásból, mert ez olyan szép, mint a panoptikumban a nemi eltévelyedés. A Facebookon mellékelt fotók a szalagdarabokat szorongató politikusokkal pedig az obligát hab a tortán.
A reformok működnek. Sőt, az egész ország működik. Mit működik? Zakatol előre. Egy gőzhenger. A héten megszűnt a gyerekéhezés, hogy mást ne mondjak, a tanárok fizetése is rendeződött egy életre, az egészségügyben pedig annyira rózsás a helyzet, hogy nem csodálkoznék, ha holnaptól mindenki beteg akarna lenni.
De maradjunk a közigazgatásnál, mert talán innen hallatszik a legerősebb dübörgés az elmúlt hónapokban. Több százmilliós reklámkampány söpört végig interneten, tévén, rádión, különösen erősen célozva a vidékre, miszerint a kormányablak népünk legnagyobb győzelme kábé Nándorfehérvár óta. A kormányzati akaratnak és szervezőképességnek hála, most már órák alatt intézhetjük útlevelünket, személyinket, jogsinkat, akárminket.
Én úgy emlékszem, hogy hét-nyolc éve, a mocskos kommunista hazaárulók alatt ugyanígy lehetett útlevélhez, jogsihoz, satöbbihöz jutni, csak akkor még a magyar nép lelkületétől felettébb idegen felfogásban okmányirodának hívták a helyiséget, ahová menni kellett. Nem is csoda, hogy belerokkant az ország.
De most minden héten, napon, órában nyílik egy új kormányablak, a boldogabb jövő ígéretét hozva a településekre.
A mi kis városunkban a kártevő kommunista gengszterek milliárdos beruházással építettek okmányirodát légkondicionált váróteremmel, tizenvalahány ablakkal, villámgyors ügyintézéssel. Így akarták megroppantani a magyarság gerincét.
Ma már, hál' istennek új rendszer van, járási, a reformok működtek, és a járásközpont nem a mi huszonötezres városunk (ahol valószínűleg az országban a legmagasabb az ezer lakosra jutó vállalkozások száma) lett, hanem a szomszédos, feleekkora városka, úgyhogy ha vállalkozói ügyet kell intézni, akkor nem lehet ám menni a mi kommunista, légkondicionált, milliárdos okmányirodánkba, nem, hanem át kell menni a szomszéd faluba, ahol a rendőrség egyik hátsó sufnijában, a kólaautomata mögött, két lerohadt íróasztal fölé kiírták: „Kormányablak". Na, ott kell beadni a hetvennyolc kérelem egyikét, ha el akarsz indítani három forint alaptőkével egy bétét.
A reformok útjai olykor kifürkészhetetlenek.