Elterjedt gyakorlat, hogy különböző szórakozóhelyekre ingyen engedik be a nőket, a nem nőket pedig nem. Egy nem nő, akivel ezerforintos (lefogyasztható) belépődíjat vetettek, fölháborodott ezen. Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, és igazat adtak neki. Aztán a bíróságon is. Ekkor a beperelt szórakozóhely nyújtott be panaszt az Alkotmánybírósághoz, hogy álljon már meg a menet. De nem állt meg. Az Alkotmánybíróság határozatában elismerte, nyilvánvaló, hogy a szórakozóhelyek nem a férfiak ellen hoznak ilyen szabályokat, de a diszkrimináció akkor is diszkrimináció, és annak tilalma minden egyéb szabadságjognál erősebb, és nincs annál fontosabb, mint hogy a társadalmilag káros nemi sztereotípiák megerősítését akadályozzuk.
A kormány a diszkrimináció lelkes és tevékeny híve a közoktatásban, a felekezetek kezelésében, a közmunkások bérezésében stb. stb., és hevesen erősíti a társadalmilag káros nemi sztereotípiákat. Ezt teszik tekintélyes politikusai, bülbülszavú kedvencei. Ezeket a sztereotípiákat tapossák vissza a közoktatásba. A végrehajtó hatalom testületileg fölordít és hatalmi erejével fenyegetőzik, amikor egy magáncég nem óhajt a magánpénzével olyan magánszemélyt támogatni, aki a káros nemi sztereotípiák erősítésével tűnik ki. Mármost ennek a kormánynak a bizalmasaival feltöltött és kiherélt, az alkotmányosság leépítéséhez asszisztáló Alkotmánybíróság tesz úgy, mintha a diszkrimináció elleni küzdelem radikális és kérlelhetetlen élharcosa lenne, holott ha az lenne, akkor a kormánytábor üdvöskéinek nőgyalázó szövegeit zárná ki a nyilvánosságból (ami ellen én tiltakoznék először). Ám erről nincs szó, az AB csupán a magyar alkotmányosság elárulását kompenzálja egy értelmetlen és életidegen ítélettel. Mechanikus logikával a legfontosabb elveket is nevetség tárgyává lehet tenni.
A pozitív diszkriminációt ugyan a kormánytáborban gyűlölettel szokták emlegetni, ha azok érdekét szolgálná, akik rászorulnak, de ettől még hevesen gyakorolják azt a gazdaságpolitikában, az antiszociális családpolitikában, a közpénzek osztogatásában. A pozitív diszkrimináció, noha vannak kriminális formái, nem tilalmas önmagában és általában. Csak a negatív. Azt pedig arról lehet felismerni, hogy valakik ellen szól, valakiket valamiből kizár, valamitől megfoszt, megaláz, méltóságában sért.
