Az ellenzéki összefogás talán lehetett volna koktél is. Elvileg alakulhatott volna úgy, hogy minden kormányváltást akaró szavazó megtalálja benne azt a pártot, amelyikkel azonosul, a többi meg nem érdekli. Fordítva történt. Rengeteg szavazó csak azt a pártot érzékelte a szövetségben, amelyiket elviselni sem tud, ezért nem kért azokból sem, amelyekkel azonosulhatott volna.
Gyerünk, tegyünk bele mindent, ami korábbról megmaradt, rázzuk fel, oszt’ jó napot. Issza, nem issza, nem kap mást. Nem itta. Nyilván nem lehet megmondani objektíven, hogy melyik alkotóelem változtatta löttyé a koktélt. Ízlés dolga. Kinek ez, kinek az.
„Nem tudok mást mondani a választóknak, akiknek többsége ma a hivatalban lévő kormány maradására szavazott, mint hogy a magyar történelem sokszor bekövetkezett tragikus tévedésének útját járják meg” – nyilatkozott Gyurcsány Ferenc, majd másnap kiposztolta a Facebookra, hogy akkor most futni megy, aztán folytatja a harcot.
Bizonyára komolyan gondolja. Nem csak a futást.
Mintha a vendégek nem tegnap köpték volna ki, amit felszolgáltak nekik. Mintha az egészet úgy lehetne folytatni, mintha mi se történt volna.
Persze lehet. Ez a választás azt bizonyítja, hogy 1 millió 200 ezer ember tudomásul veszi a baloldali kínálatot, függetlenül a minőségtől. Folytathatja Gyurcsány is. Fodor is. Mesterházy is. Bajnai is. Nem kell változtatni.
Mondhatják, hogy ők vannak készleten. Lesz 1 millió 200 ezer szavazójuk 2018-ban is. Menet közben megint becsaphatják magukat a leglelkesebb hívek rajongásától megszédülve. Kiderült az is, mennyire megtévesztő az a Gyurcsány-kultusz, amely végül a másik két pártot a pancsolásra rákényszerítette.
Egy kisebb, szimpatizánsokból álló társaság hangos rajongása áll szemben több millió ember csendes elutasításával.
Gyurcsány folytatja a harcot, nem törődik az üres asztalokkal. Ahhoz nincs köze. Neki küldetése van. Folytatta a harcot 2006 őszén. Folytatta a 2008-as népszavazás után. 2010-ben azt lehetett hinni, hogy végre eljött a könyvírás ideje, hiszen az országnak más madám kellett, de ő mégiscsak folytatta a harcot.
Nem töprengett sokáig azon, hogy mekkora felelősség terheli a Fidesz kétharmados győzelmében, a Jobbik megerősödésében, a koalíciós kormányzás felbomlásában, az SZDSZ megszűnésében. Inkább pártot alapított. Mert neki igaza van, mert őt szeretik, mert vele igazságtalanság történt. Lehet.
Történelmi, szociológiai, szépirodalmi, erkölcsi értelemben lehet. Csak politikai értelemben nem. Abban a játékban ugyanis mindig a vendégnek van igaza.
