Akármi is lesz az Eb-csoport eredménye, akár lesz Brexit, akár nem, akár hazudik Rogán, akár nem, az a tényállás, kérem, hogy kétezer-tizenhat (kettőezer-tizenhat) patacipője a motoros szabású bőrdzseki. Már a nőnemű EU-állampolgárok vonatkozásában (kapcsolatosan).
Régebbi megfigyelésünk, hogy Magyarországon (ne legyünk etnicisták: Kelet-Európában) a tömegdivat fertőzésszerű hullámai, mintha jóval tovább tartanának, mint a hanyatló Nyugaton. David Beckham kétezer-egyes (kettőezer-egyes) lakótelepimohikán-frizurája, majd annak kétezer-hármas (kettőezer-hármas) csak elöl hosszú mutációja szinte kétezer-tizenháromig (kettőezertizen-háromig) meghaladhatatlanul divatosnak tűnt a hajzatukra sokat adó magyar férfiak, tehát a futballisták és a tévés tehetségkutató műsorok szereplői körében. És ha nem jön az tízes évekből, már az ezerkilenszáztízesekből visszaretrózott undercut, akkor szinte biztosan itt maradt volna velünk, és akkor még ma is minimum nyolc kis Beckham-mohikán futna ki címeres mezben egy-egy U19-es válogatottmeccsen.
Jó tíz évvel a Beckham-haj tarolása előtt a nők körében valószínőtlen mértékben elterjedt extrém vastag talpú platform- avagy patacipő (avagy holdjáró avagy csótányroppantó) még szívósabban ette bele magát a kelet-európai létezésbe. Csendes-óceáni szigeten felejtett japán szakasz szívósságával kitartó híveivel a mai napig találkozni.