galéria megtekintése

A vadak

1 komment


Uj Péter

Akármi is lesz az Eb-csoport eredménye, akár lesz Brexit, akár nem, akár hazudik Rogán, akár nem, az a tényállás, kérem, hogy kétezer-tizenhat (kettőezer-tizenhat) patacipője a motoros szabású bőrdzseki. Már a nőnemű EU-állampolgárok vonatkozásában (kapcsolatosan).

Régebbi megfigyelésünk, hogy Magyarországon (ne legyünk etnicisták: Kelet-Európában) a tömegdivat fertőzésszerű hullámai, mintha jóval tovább tartanának, mint a hanyatló Nyugaton. David Beckham kétezer-egyes (kettőezer-egyes) lakótelepimohikán-frizurája, majd annak kétezer-hármas (kettőezer-hármas) csak elöl hosszú mutációja szinte kétezer-tizenháromig (kettőezertizen-háromig) meghaladhatatlanul divatosnak tűnt a hajzatukra sokat adó magyar férfiak, tehát a futballisták és a tévés tehetségkutató műsorok szereplői körében. És ha nem jön az tízes évekből, már az ezerkilenszáztízesekből visszaretrózott undercut, akkor szinte biztosan itt maradt volna velünk, és akkor még ma is minimum nyolc kis Beckham-mohikán futna ki címeres mezben egy-egy U19-es válogatottmeccsen.

Jó tíz évvel a Beckham-haj tarolása előtt a nők körében valószínőtlen mértékben elterjedt extrém vastag talpú platform- avagy patacipő (avagy holdjáró avagy csótányroppantó) még szívósabban ette bele magát a kelet-európai létezésbe. Csendes-óceáni szigeten felejtett japán szakasz szívósságával kitartó híveivel a mai napig találkozni.

 

És akkor itt a motoros (mű)bőrdzseki, ami most még nemcsak magyar (kelet-európai) divat, de nekem úgy tűnik, hogy az egész kontinens 15–35 éves nőnemű népessége ebben jár, mintha minimum bevették volna a maastrichti kritériumok közé, hogy ebben a lakossági csoportban a nőimotorosdzseki-penetrációnak el kell érnie a harminc százalékot.

Sokadik kambekkje ez a bőrdzsekinek, oké, de mégsem tudom lenyelni szó nélkül (a kambekkát), mert az én tinédzserkoromnak még igazi, nem pornóipari értelemben vett fétise volt a motoros bőrdzseki, még abban a talán eredeti jelentéstartományban, amelybe Marlon Brando 1953-as filmjével (The Wild One) került. Ettől a filmtől (egy bizonyos Benedek László rendezte) és Marlon Brando ultramacsó, sötét, dögös, végtelenül kool figurájától lett a lázadás, a vídia-, avagy metálkeménység, a kompromisszummentes, társadalmilag a periféria felé tájékozódó rockerkodás nemzetközi szimbóluma a bőrjakó, konkrétan a Schott NYC Perfecto nevű modellje. Brando figuráját majmolta Elvis, James Dean, a fél rock and roll; az Oroszországból menekült zsidó migráncs Schott tetsvérek találmánya, az elöl ferdén cipzárazott motoros bőrdzseki pedig popkulturális értelemben elszabadult.

A Schott Perfecto lett jó két évtizeddel később négy kissé szipus queensi hülyegyerek egyenruhája, amiben Ramones néven aztán valamennyire meghódították a világot. Annyira legalábbis, hogy itthon is feltűntek a hetvenes évek végén az első komoly bőrösök, akik határozottan elkülönültek a farmerdzsekis, Alföldi-papucsos hippiszerű csövesektől. Főleg a Beat­rice táborában fordultak elő.

A Schott Perfecto fazonját utánozta az a piros műselyem béléses bőrzseki is, amit talán ’87 nyarán, akkor horribilisnek számító háromezer forintért (évek óta kuporgatott tartalék) vásároltam az Ecserin, és kábé négy évig eszetlen királynak éreztem magam benne, amíg egy sűrű, becsajozással kecsegtető téli estén, ha jól emlékszem, az akkori Blue Boxban (korábban Kinizsi mozi, később Kultiplex) el nem lopták.

Most meg tessék, akárhová nézek, minden sarkon szembejön egy (tizenegy) tizen-huszonéves törvényen kívüli, antiszociális lázadó wannabe-Brando, kicsit túlhúzott sminkkel, irracionális méretű műkörmökkel. Na, ezt nevezem a feminizmus győzelmének meg emancipációnak, nem a megemelt nyugdíjkorhatárt. 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.