19.02. Későn kapcsolódunk be a menetbe, és ahogy meglátjuk a kígyóvállat ezeken a liberális gennyeken ebben a liberális októbervégben, libertinusmód kezdünk gyalázkodni: én Batemant szidom, hogy miért nem szólt rám, Bateman Thompsont szidja, előzőleg miért nem szólt rá, Thompson pedig dr. Sbockot, az ügyvédünket szidja, amiért az nem küldött már délután egy memót, hogy semmiképpen ne hagyjuk otthon a saját kígyóvállunkat.
19.18. Mivel dr. Sbock javaslatára előzőleg megállapodtunk, hogy amint elhangzik az első „Orbán takarodj!”, iszunk valamit, megörülünk, hogy balra a Kakasban keddenként akciós a viszki, és még tömeg sincs, úgyhogy duplát rendelünk, vohó, még így is csak 660. A mosdóból előmászik pár nagymamának öltözött vérszomjas futballhuligán, köszönik a pultnál a cherrybrandyt, majd bekapcsolódnak a tömegbe újra, ez kissé megzavar minket. Tiltsuk ki a nagymamákat a stadionokból és a tüntetésekről!
19.56. „Mit gondolsz, időszerűtlen volna felborogatni néhány rendőrautót?”, kérdezi reménykedve Mr. Thompson, mire kénytelen vagyok heves bólogatással válaszolni, hiszen egyelőre mindkét kezem tele van.
20.04. „Az milyen kúl lenne, ha jönnének a Gripenek és végigsoroznának...” – így dr. Sbock álmodozva, ami után Bateman ellentmondást nem tűrően söpri le a felvetésemet, hogy akkor alkalmasint mi is nyolc napon túl gyógyulnánk: „Magyarországon halálcsökkentés van, ember!” Igaz is: tiltsuk ki a halált teljesen!
20.12. „Hol van Dopeman?”, kérdi valaki mellettünk az Erzsébet hídon. „Hol van Rákay Philip?”, kérdez vissza Thompson. „Szia, anyu!”, integet Bateman az égen felbukkanó drónoknak. „Itt a Hír TV!”, mutat jobbra egy biztonsági őrökkel körbevett csoportocskára dr. Sbock, mire Bateman arra fordulva megismétli a köszöntést, für alle Fälle. Für alle Fälle: tiltsuk ki a magyar nyelvből a für alle Fällét is!
20.46. „Hol van ilyenkor Áder János?”, tér vissza a témára Thompson. „Negyedórája megy a Barátok közt!”, csitítja Bateman. „Mikor csináljuk meg a bajuszkivetítőt?”, veti fel a startup ötletet Sbock. „Úgyse látná a fényszmogban, hogy hívjuk…” – legyint lemondóan Bateman.
20.47. „Úgyse jönne” – ugyanő.
20.48. „És különben is: hol a köztársaság?” – fűzi hozzá, már a 0 kilométerkőnél, majd elrohan a Kossuth tér irányába. Hátha ott van.
22.30. „Nincs ott” – jelenti a későbbi konferenciabeszélgetés során. „De tegyük fel, hogy sztornó az egész netadós hülyeség, belátják, hogy Budapest azért még nincs olyan közel Phenjanhoz – akkor mindenki hazamegy Kálmán Olgát nézni és/vagy megdartsozni a Gyurcsány-portrét? Akkor minden oké lesz?” – Bateman szomorú, csalódott kérdését hosszú csend fogadja.
Meg a kora esti kaszinótviszt-jellegű késvillanás emléke.
