L. Simon László nem érzi aggályosnak, hogy a felesége (számukra) jó áron földet vett az államtól. További árveréseken is részt fog venni, nyilatkozta magabiztosan, mert „huszonöt évvel a szocializmus után egy demokratikus, polgári értékekre, a magántulajdon szentségére építő jogállamban a törvény előtti egyenlőség egy állami vezető családtagjai esetében sem megkérdőjelezhető érték”.
Kérdezhette volna azt is, hogy „miért ne mi nyerjük a legtöbbet?”. Az Agárdon a Bikavölgyi úton borászatot és panziót vivő államtitkár, aki családi vállalkozásban nemrég rákellenes barackmagot is piacra dobott, már rég túllendült Orbán Viktor egykori alapvetésén. Ő tolta oda talicskával 2010 után a Velencei-tó településeire azt a tízmilliárd forintnyi állami mannát, amelynek java része európai uniós pályázati támogatás volt. Gárdony öt-, Pákozd kis híján egymilliárdot kasszírozott, Velencének is jutott 2,6 milliárd forint.
Naná, hogy megérdemli a tópart legerősebb embere a polgári elbírálást, ha asszonya – a Kövér László által megadott direktívák ellenében – földet akar szerezni. Ha úgy adódik, hogy L. Simonék minden jó földet megvesznek Gárdonyban vagy Nadapon, azt sem kifogásolhatná senki, hiszen az állammal az árveréseken oly jól kijövő állami főtisztviselő „családja jövőjét az évtizedes múltra visszatekintő és jelenleg is folytatott gazdálkodási tevékenységük kiszélesítésére és megerősítésére kívánja építeni”.
