galéria megtekintése

A tessékelés hangja

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 25. számában
jelent meg.


Doros Judit
Népszabadság

Tanú vagyok. Egy borsodi kisvárosba idéztek, amiért két éve megírtam, hogy az egyik taktaközi faluban a fideszes polgármester pofon vágott egy cigány asszonyt. A felek kölcsönösen feljelentették egymást, az asszony a pofonért, a polgármester meg azért, mert vele mint hivatalos személlyel minősíthetetlen hangon üvöltött a nő, lökdöste és köpdöste is.

A bíróság épülete hatalmas, még a Rákóczi vár fölé is odamagasodik. Várakozás közben azon töprengek, mi végre egy kisvárosba ily monumentális törvényszék? A folyosó falain régi fotók, alattuk hárman arról beszélgetnek, hogy igazat kell mondani, mert ez a kis bírónő annyira okos és állhatatos, hogy simán belezavarja azt, aki füllenteni akar.

– Mentem a polgármester után a folyosón, és mondtam a magamét. Levonta a segélyemből a vízdíjat, hát mit mondhattam volna, hogy köszönöm? Mondtam neki azt is, hogy te, Feri, te azért nem tudsz beszélni az emberekkel rendesen, mert állatorvos vagy, és csak a tehenekkel meg a birkákkal értesz szót. De Julist nem láttam a folyosón, így ő se láthatta, mi történt.

 

Tudom, hogy most mást mond, és lenne is gondolatom, hogy miért teszi, de ezt a gondolatomat inkább nem mondom ki – ezt már bent a teremben vallja az asszony, a vádló, akit a polgármester megütött. Vagy nem.

Mert úgy tűnik, aki látta az esetet, mint állítólag Julis, az vagy ott volt a folyosón, vagy nem, aki meg az irodájából megfigyelhette volna, mi történik, rejtélyes módon elő sem bújt onnan. A gazdasági vezető például odébb se görgette a gurulós székét, hogy kitekintsen a folyosóra a veszekedésre.

Pedig ha csak egy kicsit hátradől, egész jól odalát – derült ki. De ő nem nézett oda, így csak hangokról tudott beszámolni. E szerint „ordináré” üvöltözést hallott a folyosón, az asszony meg szavai szerint tipikusan úgy viselkedett, „mint a romák, amikor nem kapnak meg valamit”. Megtudhattuk nyomban, hogy a polgármester nem olyan ember, aki erre visszaüvöltene, mert ő „inkább a meggyőzés híve,” még akkor is, ha valaki „nem a hivatalhoz illő hangnemben” beszél vele.

S még valami furcsát is hallott a gazdasági vezető. A „tessékelés hangját”. – Az milyen? – érdeklődött a bíró, s ebből a kérdésből mindjárt láttuk, hogy tényleg okos és állhatatos. Magunk is erősen kíváncsiak voltunk a válaszra, így kicsit előrébb is hajoltunk, nehogy elmulasszunk valamit az okfejtésből. A tessékelés hangja az pontosan olyan – tudtuk meg –, mint amikor valakit megragadnak és odébb raknak.

Úgy hangzik, mint egy puffanás, és nem úgy, mint egy pofon – ez derült ki a gazdasági vezető vallomásából, aki még azt is hozzátette, hogy a polgármester higgadtan, „úgymond úriember módjára” viselkedett ebben a rendkívül kellemetlen szituációban.

Sőt még akkor is nyugodt maradt, amikor a segélyének egy részétől megfosztott asszony azt üvöltözte: „döglött volna meg mindenki, aki megválasztott polgármesternek!”. Azt pedig határozottan cáfolta a gazdasági vezető, hogy ő maga egy papír zsebkendőt nyújtott volna oda a távozó cigány asszonynak, akinek vérzett az orra.

Bizonyára az úriember módjára végrehajtott, meggyőzéses kitessékeléstől.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.