A felsorolt 16 problémás terület kapcsán azonban „csak” öt területen fogalmaztak meg konkrét ajánlásokat. Egyet épp a roma gyerekek oktatásáról. A területtel foglalkozó szakember számára pedig azonnal szembetűnő a stílusbeli változás. A bizottság azt ajánlja, hogy Magyarország 2015–2016-ban tegyen intézkedéseket, hogy „növelje a hátrányos helyzetű csoportok, és különösen a romák részvételét a befogadó többségi oktatásban”. Kevés világosabb jelét lehetne adni annak, hogy a bizottság pontosan érti a kormány által előszeretettel hangoztatott, szegregált módon megvalósított felzárkóztatás és a valódi integráció közötti mélységes különbséget.
A területért felelős miniszter – Balog Zoltán – május 16-án, a roma ellenállás napján a Nemzeti Színházban tartott színvonalas megemlékezés során bocsánatot kért tavalyi, a magyarországi roma holokausztot megkérdőjelező rossz mondataiért. A gesztus kétségkívül figyelemre méltó és becsülendő. Ennek ellenére a beszédében voltak olyan részek, melyek a magyar valóságot minimum furcsán érzékelik.
Ahogy arról a Romnet internetes portál beszámol, Balog úgy fogalmazott: „ma is súlyos gondok vannak a roma–magyar együttélésben”. „Ezen csak úgy segíthetünk, ha együtt tanulunk, együtt dolgozunk, együtt élünk, együtt gondolkodunk”. Már csak az a kérdés, hogy ennek tudatában miért áll ki a minisztérium és ezen belül is Balog oly vehemensen a szegregált felzárkóztatásért; miért tanúskodott a nyíregyházi iskolaperben; miért engedi, hogy beosztottja – a Klik vezetője – Piliscsabán a cigány gyerekekhez „integrálja” a más településen élő fogyatékos gyerekeket; miért nem záratja be a számos nagyváros integrált környezetében létrejött szegregált iskolákat? Hiszen egyes egyetemi szakok felszámolása, a Ságvári átnevezése, vagy még inkább a Raoul Wallenberg Szakközépiskola megszüntetése jól példázza, hogy politikai szándék esetén bármit át tudnak vinni.
A Tanács ajánlásai világosak és egyértelműek, és ha valaki egy kicsit is ismeri a brüsszeli folyamatokat, akkor sejtheti: félő, hogy az eddigi kommunikációs technikák önmagukban már kevesek lesznek a kötelezettségszegési eljárás megakadályozásához. Ennek kapcsán pedig fontosnak tartjuk hangsúlyozni: senki sem szeretné, hogy ez megtörténjen és örülnénk neki, ha Balog miniszter úr annak látná a munkánkat, ami: mi próbáljuk felhívni a figyelmet azokra a rendszerszintű problémákra, melyek megakadályozzák, hogy Magyarországon egységes, magas színvonalú oktatás jusson mindenkinek.
Függetlenül attól, hogy romának, szegénynek, fogyatékkal élőnek vagy éppen államilag nem támogatott vallásúnak született. Azokra a nemzeti tragédiákra próbálunk idejekorán rávilágítani, amelyek a későbbiekben eszkalálódhatnak és okozhatják –például a 2014-ben elfogadott új EU-s szabályok miatt –, hogy Magyarországra jóval kevesebb uniós pénz érkezik. Mert az valóban senkinek sem érdeke. Azért pedig nagyon nehéz lenne utólag majd bocsánatot kérni.
A szerző a CFCF Alapítvány kuratóriumi elnöke
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában
