galéria megtekintése

A szép és nemes elit

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 18. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

Orbán Viktor az ország átvétele előtt, a híres kötcsei beszédben előre elmesélte, milyen életet él majd okulásunkra az elit, amelyet kormányra kerülve ünnepélyesen kinevez és eltartat velünk. Biztosan emlékeznek: szépet, nemeset és választékosat. Hogy mennyire így lett, azt immár naponta megcsodálhatjuk.

Vegyük például a politikai elit mértékadó szereplőjeként az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkárát, Lengyel Györgyit, akit régi, szoros kapcsolat fűz össze a kulturális elit állócsillagával, Kligl Sándorral, a művészekről és sportolókról elnevezett decens kerti törpék készítésének korszakos mesterével. Ő a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Bizottságának tagjaként nem pályázhatna ugyan az NKA-hoz, de azért így is csurran-cseppen a szobraira innen is néhány tízmillió a munkáit megrendelő települések pályázatain keresztül. Kligl és Lengyel kapcsolata azért lehet csak érdekes, mert Lengyel minisztere, Balog Zoltán a pénzosztó NKA elnöke.

Amikor ezt a Népszabadság a nyáron megírta, az NKA szörnyen felháborodott és közleményben kérte ki magának állításainkat, jelezve, hogy „önkényesen emeltünk ki néhányat” a nyertes pályázatok közül, és szót sem szóltunk azokról, amelyek nem kötődnek Kliglhez. Jó, ezentúl majd külön cikkben dicsérjük meg az NKA-t minden olyan döntésükért, amelyben nem tűnnek fel furcsa egybeesések.

 

Ez azonban csak a bevezetés. Miután Böszörményi István szobrász liszttel öntötte le Kligl szintén NKA-részfinanszírozott, Weöres Sándorról készült pécsi nippecskéjét, az Index pedig utánament a szobor történetének és Lengyel egy másik családi ügyének is, megindult a nemes és választékos ellentámadás. Pár napja ugyanis helyreigazítást közölt a Hír24.hu, amelyben tudatják, valótlant állítottak, mert „a valóság az, hogy Kligl Sándor, szobrászművész nem a férje, és nem is az élettársa Lengyel Györgyinek, az Emmi közigazgatási államtitkárának”. Nos, ha nem a férje, ahogy annak idején valóban pontatlanul állítottuk mi is, és nem is az élettársa, akkor mije? A Délmagyar pár évvel ezelőtti születésnapi portrécikke szerint, amely a Mestert is megszólaltatja, „élete társa” ő. Nem élettársa, hanem élete társa. Ugye, micsoda különbség! Beláthatjuk, mennyire más megvilágításba helyezi mindez a tízmilliók történetét.

Akkoriban sem Kligl, sem Lengyel nem küldhetett helyreigazítási kérelmet, mert a Délmagyar azóta sem helyesbített. Akkor még jók voltak egymásnak, most már kikérik maguknak, és úgy csinálnak, mintha ügyük megítélésében ez az egy betűkülönbség bármit is számítana. Most helyreigazítási kérelemben tagadja le valamelyikük a másikat. Élete, úgymond, társát. (Nem ismert, hogy melyikük kezdeményezte a helyreigazítást.)

Azt eddig is tudtuk, hogy mit gondolnak e nemes és választékos emberek rólunk, arról, hogy mi jár nekik a mi pénzünkből. De hogy összetartozásról, hűségről, szeretetről mint vélekednek, hogy mit tartanak egymásról, az csak ebben a kiváló helyreigazításban mutatkozik meg. Igazi kis remekmű ez a megálmodott elitről.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.