Annak az antiszemita körökben kivált népszerű abszurditásnak az igazolása végett, miszerint a polgári demokrácia legkövetkezetesebb hívei és ellenségei, a liberálisok és a kommunisták szellemileg is és vérségileg is szoros rokonságban állnak egymással. Ilyen röplapot terjesztettek akkor a Ferencvárosban az ott induló Orbán Viktorról is. Később a már a köpönyegét megfordító Orbán tollnokai támadták a szüleik nézeteivel szembeforduló demokratákat úgy, mint a ferencvárosi röplap Orbánt.
1998-ban megalakult az Orbán–Torgyán-kormány. Torgyán József villámgyorsan lukratív pozíciókba helyeztette föltűnően nem oda való rokonait. Az emiatti támadásokat Kávássy Sándor, a Környezetvédelmi Minisztérium politikai államtitkára azzal verte vissza, hogy az ősi hagyomány szerint a nemesi rangot kapott ember egész atyafiságára kiterjednek az előjogok. Ezért természetes, hogy a vezető politikusok rokonai is vezető pozíciókat töltenek be állami cégeknél. Ez valóban megfelel annak a hagyománytisztelő felfogásnak, mely a családot szent és hierarchikus egységnek tekinti, melynek az egyén alá van rendelve, s melyben a családtagok sorsa a családvezető férfiú sorsától függ. Az ő szerencséjéből részesül, az ő bűnéért bűnhődik.
Ámde ez a felfogás éppen nem az ellen, hanem amellett szól, hogy egy közférfiú támadása a családra is vonatkozzék. A közszereplő családtagjára kiterjedő figyelmet valójában nem igazolhatja senki más, mint a közszereplő maga, ha a hozzátartozóit bevonja a közre tartozó ügyleteibe.
Orbán Viktor több mint két évtizede ezt teszi. Ezt tette, amikor a székházügy keretében az állami vagyonból az apja cégébe magánvagyont varázsolt, amikor miniszterelnöki helyzetéből erőteljesen befolyásolta (befolyásolja) a dolomit- és a tőzegpiacon az apja cége pozícióját, amikor a felesége cégének összejövetelén arról pusmog, miként tudnának a cég számára olcsón privatizálni értékes állami vagyont. Stb. Amúgy pedig a nyilvánosság figyelmének addig kell terjednie, amíg egy közszereplő vagyoni helyzetének tényleges alakulását át nem látja.
Ha a közszereplő a családtagjaira szignálja a vagyonát, akkor őket jogos közérdeklődés tárgyává teszi. Ha Simicska nem kérte, hogy Orbán családját úgymond „támadják”, akkor továbbra sem várja el a sajtómunkásaitól, hogy tegyék a dolgukat.
