A szembenállás dilemmái

A politikai alternatíva felmutatása így adja át a helyét a „ki akarja jobban ugyanazt” típusú versenynek, amiben a kormány jelöli ki azt a bizonyos ugyanazt.

Fordított helyzet, amikor – kivételesen – nem a kormány diktálja a témát, hanem az ellene tiltakozók, s a kormányoldalról páran füstjelekkel jelzik, hogy ők is a tiltakozókkal vannak. A kockás inges fideszesek, mert aktuálisan róluk van szó, akár lelkesedést is kelthetnek: törik a jég, reped a fal. Mert vajon nem éppen az a célja a tiltakozásnak, hogy párthatárokat átlépve támogatókra leljen? S nem a regnáló kormány tud azonnal változtatni?

A vállunkon ülő kisördög valami olyasmit súg, hogy a kockás inges fideszesek kellően marginális szerepet töltenek be pártjukban ahhoz, hogy akár engedhessék is őket egy picit lázadozni. Meg aztán, egy kormánypárti képviselőtől nagyobb kockázatvállalás és kezdeményezőkészség is elvárható lenne a névtelen folyosói suttogás vakmerő meghaladásánál.

Ha a hányatott sorsú ellenzéki pártokkal szemben az a jogos elvárás, hogy „ne telepedjenek rá” a civil tiltakozásokra, akkor a kormánypártból felhangzó szimpatizáló hangok hallatán sincs különösebb ok a meghatódásra. A tiltakozásnak minden támogató nyereség, de a nyereségből le kell vonni a mai helyzet kialakulásában viselt politikai felelősséget.

A jelenség túlmutat önmagán, akár egészen addig, hogy ha majd az Orbán-rendszernek vége, milyen messzire kell mennie a politikai váltásnak. Sokan hiszik, hogy a remélt nagy fordulatot nagy kiegyezésnek kell követnie. Nem mindegy, kik azok, akik nem teljesen, csak nyolcvan-kilencven százalékban támogatták az Orbán-rendszer kiépülését. Ha egy napon viszonylag normálisan akarunk élni, kézfogásokra lesz szükség. Ahhoz meg nem elég a saját kezünk. Viszont a kockás ing még nem biztos, hogy feledteti egy autoriter kísérlet kiépítésének például parlamenti voksokban kifejeződő támogatását.

Minden tiltakozás és tárgyalás helyzetgyakorlat is. Felmérhető általa, milyen mértékű korrekcióra hajlandó és képes a politikai rendszer, meg az, elgondolható-e egyáltalán, hogy az emberarcú NER megvalósításánál nagyralátóbb célokat tűzzünk magunk elé.