– És ezért beleütött az ablakba?
– Igen, ezért. De persze kirángattam őt is meg a haverját is, és majdnem szétvertem a pofáját. A harmadik elszaladt!
– Értem. Nem baj, hogy rossz az ablak, legalább jár a levegő.
– Szóval beült az a nő, a dagadt, és elkezdte mondani, hogy így a menekültek meg úgy a menekültek. Hát tudod, mit? Menjenek haza a picsába, ahonnan jöttek! Valamelyik nap is ott voltam a Nyugatiban, amikor ebolásak lettek! Más se hiányzik, mint hogy elkapjam tőlük!
– Ebolásak?
– Azok, nem hallottad? Hát takarodjon csak innen minden koszos néger!
– De ezek a menekültek nem feketék.
– Nem mindegy? Mi, fehérek sose mentünk a négerek országába! Békén hagytuk őket!
– Aha, és mi a helyzet, mondjuk, Belga Kongóval?
– Ööö…
– Egyes becslések szerint harmincmillió bennszülöttet irtatott ki II. Lipót belga király. De szerintem más kontinensek őslakosai is tudnának érdekeseket mesélni, még ha nem is feketék. Dél-Amerika törzsei például biztosan csupa szép emlékeket őriznek a spanyolokról meg a portugálokról.
– Jó, de ahová ezek a néger patkányok betették a lábukat, sehová se tudtak beilleszkedni. Nézd csak meg Amerikát, mi megy ott!
– Betették a lábukat?
– Igen, ahova csak mentek, mindenütt a baj van velük!
– Mentek. Úgy érted, a saját lábukon?
– Persze.
– Szerinted önszántukból áteveztek az óceánon? Rabszolgának?
– Tök mindegy, akkor se ezeknek a férgeknek kellene segíteni, nincs elég magyar, akinek adakozni lehet?
– Te adakozol?
– Ezeknek a tetű patkányoknak? Ki kéne mindet toloncolni az országból! Nincs itt elég cigány?
– Te is tudod, hogy ezek az emberek nem akarnak Magyarországon maradni.
– Na látod! Akkor meg miért nem lehet őket szállítani?
– Szállítani?
– Persze. Én vinném őket busszal, hogy minél hamarabb elhúzzanak innen. Határnál felszedem, határnál lerakom. Már persze jó pénzért. De mondd meg nekem, ez miért embercsempészet? Hát én csak segítenék nekik!
Az út utolsó öt perce nehéz, vaskos csendben telik. Aztán megköszönöm a fuvart, és kiszállok. Nagy kedvem lenne beleütni az ablaküvegbe.
