Már a 2010-es kormányra kerülést követő első magyar nagyköveti értekezleten kirajzolódott Orbán Viktor beszédéből a külpolitikai irányváltás gondolata, amikor a Nyugat „fáklyájának kialvásáról” és a Keletről fújó szélről beszélt. Egy évvel később ugyanezen a fórumon Oroszországot már nem csupán fontos gazdasági partnernek, hanem szövetségesnek minősítette. A következő években az Orbán-kormány külpolitikájában egyre nagyobb hangsúlyt kapott a keleti nyitás fontossága. Ez év nyarán tusványosi beszédében Orbán Viktor már a nyugati demokráciafelfogással ellentétes illiberális demokráciát, Oroszország, Törökország, Kína gyakorlatát méltatta. Úgy fogalmazott, hogy ez a modell versenyképesebb a nyugati demokráciánál, amit a konkrét tények, adatok egyértelműen cáfolnak.
Ez év elejétől különösen szembetűnővé vált, hogy Orbán Viktor, aki 1989 nyarán, Nagy Imre újratemetésén elmondott beszédében a szovjet csapatok kivonását követelte, és aki 2010-ig keményen bírálta a tekintélyuralmi szovjet,majd orosz rendszert, egyre nyíltabban áll Putyin oldalára. A paksi atomerőmű bővítésének orosz kézbe adása, a korábban elutasított Déli áramlat gázvezeték támogatása, az Ukrajna elleni katonai fellépés miatt Oroszország ellen elrendelt nyugati gazdasági szankciók ellenzése és az Ukrajnába irányuló magyar gázszállítás váratlan leállítása nyílt szembefordulást jelentett az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, a NATO és az Európai Unió külpolitikájával.
Ezzel azonban betelt a pohár. Az amerikai vezetés láthatóan elvesztette a türelmét. Megelégelte azt, hogy Orbán Viktor figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetéseket, a kritikákat, Clinton korábbi és Obama jelenlegi amerikai elnök Magyarországot a burkolt vagy nyílt diktatúrát működtető, közismerten korrupt országok közé soroló nyilatkozatait. Döntés született arról, hogy hat magyar kormányközeli személy nem kaphat beutazási engedélyt az Egyesült Államokba, ami példátlan egy szövetséges országgal szemben. Az Orbán-kormány reagálása az amerikai lépésre még a szokásosnál is szerencsétlenebb volt. Még mielőtt amerikai részről bejelentették a beutazási tilalmat, a kormányközeli Napi Gazdaság megelőző jelleggel indított támadást az amerikai döntéssel szemben. Azt állították, hogy a tilalommal egyes amerikai cégek ellen korrupció gyanúja miatt indított magyar vizsgálatot akarják megakadályozni néhány NAV-vezető beutazásának megtiltásával.
A budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes vezetője azonnal nyilatkozatban cáfolta, hogy bármilyen vizsgálat folyna amerikai cégek ellen, és csak ekkor közölte a beutazási engedély megvonására vonatkozó döntést. A magyar kormányzati reagálások ettől kezdve már szánalmassá váltak. Voltak, akik teljes tájékozatlanságot és értetlenséget színleltek, mások a vizsgálat megindítása feltételeként a hat személy és a konkrét bűncselekmények megnevezését kérték, miközben tudniuk kellett, hogy ezt az amerikai törvények nem teszik lehetővé. Egyébként is az ilyen ügyek kezelése nem a bizonyítékok átadásával, hanem éppen a bizonyítékok megszerzésére irányuló vizsgálatok megindításával kezdődik, és a bizonyítékok alapján születhet döntés a bírósági eljárás elindításáról. Volt olyan vezető Fidesz-politikus is, aki az egészet valamiféle viccnek tulajdonította, mások az amerikai–magyar barátságot hangsúlyozták.
Megítélésem szerint az ügynek nincs vége, és ez a magyar kormányzati magatartás csak olaj a tűzre. Valószínűleg jönni fognak további amerikai lépések, és mindez cselekvésre ösztönözheti Brüsszelt, valamint az euroatlanti közösség más tagállamainak vezetőit is. A budapesti amerikai ügyvivő – nyilván otthoni utasításra – kilátásba helyezte, hogy ha nem változik a magyar kormány magatartása, akkor lehetetlenné válhat az Egyesült Államok és Magyarország között a szövetségesi együttműködés.
Ez arra utal, hogy ellehetetlenülhet Magyarország helyzete a NATO-ban, ami hasonló lépésre ösztönözheti az Európai Uniót is. Az indoklás nem meglepő. Nyilvánvaló, hogy Magyarország nem élhet a NATO biztonsági garanciáinak és az Európai Unió által nyújtott pénzügyi-gazdasági támogatásnak az előnyeivel úgy, hogy közben Orbán Viktor Oroszországot támogatja, az illiberális demokráciát dicséri és a nyugati liberális demokráciákat pocskondiázza.
A magyar választóknak el kell dönteniük, hogy Orbán Viktor bel- és külpolitikája szolgálja vagy éppen károsítja, veszélyezteti-e Magyarország, az itt élők nagy többségének érdekeit. Ezt persze a 2014-es választás előtt kellett volna megtenni. Ám jobb később,mint soha. A demokratikus ellenzéki pártok legfontosabb feladata arról meggyőzni a nyolcmillió választópolgár minél nagyobb többségét, hogy Orbán Viktor útja tévút, amely Magyarországot a szakadékba, a gazdasági és társadalmi összeomlásba vezeti.
A szerző az MSZP külpolitikai kabinetjének vezetője, korábbi külügyminiszter.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
