galéria megtekintése

A rondaság dicsérete

9 komment


Fáy Miklós

Tudom, hogy már mindent elmondtak róla, amit lehet, meg azt is, amit nem lehet, mert tényleg védhetetlen.

Reménytelen. Förtelmes. Emlékmű a Szabadság téren. Politikai tett, ennek megfelelő is a fogadtatása, bár nem hiszem, hogy van olyan elvakult rajongó, aki ezt a Puskás Öcsibe oltott sasmadarat szépnek látja, de talán ő meg azt érzi, hogy kifejező.

Voltaképpen én is ezt akarom mondani: kifejező. Szombat reggel már ott ácsorognak körülötte, nézegetik. Vagyis ez volna épp a lényeg: nem az emlékművet nézegetik, hanem ami előtte van. Egy óriási tükör, az önvizsgálat helye. Cipők, a Duna-parti cipőkre emlékeztetve, bőrkabátok, fényképek, nevek. Kövek. Az egyiken két név: Gyuri és Valika.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

 

Számomra az is fontos, hogy ezek a tárgyak ottmaradtak, nem takarították el, mert azt érezteti, hogy igen, tiltakozunk, de lehet is tiltakozni. Nem mintha meghallaná bárki is, de szólni lehet. Amíg ez van, nem érzem úgy magam, mintha diktatúrában élnék.

Nem kívánom egyetlen miniszterelnöktől sem, hogy jó ízlése legyen, vagy egyáltalán bármilyen ízlése legyen, nem ez a dolga. Nyilván jobb volna, ha nem tökéletes agyalágyultakkal venné körül magát, mert akkor nem kerülne senki ilyen helyzetbe, de késő a bánat. Benne vagyunk.

De az emlékmű él. Nem saját erejéből, de a politika életet lehelt belé, jönnek emberek, szörnyülködnek, hoznak tárgyakat, leteszik a kordon elé, és mi, akik szerencsére kimaradtunk a történelemből, tudjuk, hogy volt valakinek egy Gyurija és egy Valikája, akit most is gyászol.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.