„Addig központosított uralmak vagy uniformizált jogintézmények. (...) Természetesen nem ismerte ez a rendszer a szabadságnak és egyenlőségnek nagy összefogó intézményeit sem, hanem kis körökben megvalósuló, biztosított és kölcsönös személyes szolgáltatásoknak, kötelezettségeknek, jogoknak és szabadságoknak a sokaságában élt.”
Ezt írta Bibó István 1947-ben, s mi most itt, majd hetven évvel később egy kicsit sírunk is meg nevetünk is, mikor olvassuk.
Sírunk, mert a hűbériség, amiről azt hittük, a feudalizmussal együtt hagytuk hátra valahol, új, modern arcát mutatva éled újjá megint. A feltétlen hűség – és csak az – ma is elnyeri jutalmát. Bérét, ha úgy tetszik.
