galéria megtekintése

A szabadság egészséges

8 komment


Révész Sándor

„Remélem, hogy a magyar sajtó jövőre a Moszkvai Helsinki Csoport megalakulásának negyvenedik évfordulójáról is megemlékezik, mert Helsinki történelemformáló története ekkor kezdődött." Ezt írta tavaly Kőszeg Ferenc a helsinki egyezmény aláírásának 40. évfordulóján. Persze hogy nem emlékezett meg a sajtó a moszkvaiakról. Mi sem. Csak most, a tiszteletükre rendezett berlini konferencia juttatta őket az eszünkbe. A helsinki egyezmény a diktatúrabomlasztó, történelemformáló erejét annak köszönhette, hogy 1976. május 12-én Moszkvában tizenegy bátor ember kiállt és nyílt sajtótájékoztatón bejelentette, hogy számon fogja kérni államán, amit Helsinkiben aláírt, és ennek eredményéről tájékoztatják a külvilágot. Ezt a hazafias bátorságot tartják hazaárulásnak jogaink és szabadságunk akkori és mai, moszkvai és budapesti ellenségei. „A hazafi kötelessége, hogy megvédje országát a kormányától" – mondta egykoron Thomas Paine.

A helsinki egyezmény sokat adott Moszkvának. Megerősítette háborús zsákmányait, uralmi övezetének határait, s a belügyekbe való beavatkozás tilalmának címén továbbra is kizárólagos felügyeletet gyakorolhatott a szovjet blokk országainak belügyei felett. Mindennek fejében aláírták, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat, a meggyőződés, a hit, a szólás szabadságát. Mindazt, amit évtizedek óta halállal, börtönnel, kínzással büntettek, s aminek a tisztelete összeférhetetlen a szovjet típusú rendszerrel. Abban a hiszemben írták ezt alá, hogy gyakorlati jelentősége nem lesz. A záróokmánynak jogi kényszerítő ereje nincs, ezzel nyugtatta meg a cinikus Kissinger a szovjeteket. A nyugati politikusok sopánkodtak az aláírás után, hogy Helsinkitől a demokratikus világ nem kapott semmit – de nem tettek ez ellen semmit.

A tizenegy moszkvai hős által lett a záróokmány hetedik alapelve írott malasztból erővé. Jelentések tömegében rögzítették a jogsértéseket. Annyira nem voltak a Nyugat ügynökei, hogy a nyugati sajtó szinte tudomást sem vett róluk, amíg be nem börtönözték őket. Erre hamar sor került. Hat év alatt 60 év börtönbüntetéssel, kényszermunkával, 40 év száműzetéssel honorálták a tevékenységüket. De megmozdították a világot. Sorra alakultak a helsinki bizottságok a szovjet tagállamokban és másutt. Kissinger áskálódása ellenére az amerikai szenátus is megalakította a helsinki elvek számonkérésével foglalkozó bizottságát.

 

Pár év alatt a sokszorosára nőtt az emberjogi mozgalmak súlya a szovjet blokkban és tekintélyük a nagyvilágban. Nélkülük nem estek volna szét a szovjet blokk diktatúrái akkor és úgy, amikor és ahogy. A tizenegy élet tizenegy regény. Jelena Bonneré, Alekszandr Ginzburgé, Pjotr Grigorenkóé, Anatolij Marcsenkóé, Vitalij Rubiné már lezárult, áldott az emlékük. Hatan még köztünk vannak. A berlini konferencián a főszerep a legendás, harcos asszonyé, a 89 éves Ljudmila Alekszejeváé volt, aki a száműzetésből hazatérve húsz éve vezeti a Moszkvai Helsinki Bizottságot. Ketten, Anatolij Saranszkij (68) és Mihail Bernstam (73) fiatalabbak, de hárman nála is idősebbek. Jurij Orlov (92), Alekszandr Korcsak (94), Malva Landa (98).

A szabadságszeretet a hosszú élet titka.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.