Ma már tudjuk, hogy a Fidesz-elit jelentős része Soros György pénzén tanulta ki a szakmát (amennyiben a demokrácia körülményei között folytatott hivatásszerű politizálás szakmának számít). Az sem titok, hogy miért finanszírozta őket Soros: személyes tapasztalatai nyomán – egy korábbi elnyomó rendszer üldözöttjeként – fontos volt neki a kelet-európai diktatúrák, a jogkorlátozó rezsimek fellazítása, és az akkor startoló Fidesz ebben ígéretes partnernek tűnt.
Hogy jó ügyet szolgált-e Soros György a korabeli Fidesz támogatásával, vagyis a párt prominenseinek képzésére, az infrastrukturális és kampányháttér megteremtésére szánt adományokkal, azt nehéz objektív módon eldönteni. Visszatekintve talán hasznosabb lett volna, ha nem tömi ki őket pénzzel, és maradtak volna inkább „üzenetrögzítős párt”. Ámde amellett is szólnak történelmi érvek, hogy a fiatal demokraták annak idején helyes célokért küzdöttek, hiszen nekik is volt valamennyi részük benne, hogy a diktatúra térdre kényszerült. Jogos kérdés ugyanakkor, hogy ha az 1988-89-es Fidesz radikál-liberális pártként a jó oldalhoz tartozott, akkor a jelenlegi konzervatív-populista, újabban már az európai szélsőjobb üzenet- és eszközrendszerét használó kormánypárt erkölcsi értelemben hova sorolandó vajon.
Amennyiben anno a Fidesz helyesen cselekedett, akkor egyértelmű, hogy Soros György adományai is hasznos törekvéseket segítettek, függetlenül attól, hogy személyesen róla mit gondolunk. Ezt azért fontos leszögezni, mert Soros úr ma is változatlan lelkesedéssel finanszíroz a zárt társadalmak feltöréséért és az emberi jogok érvényesüléséért indított projekteket, illetve a kelet-európai típusú diktatúrák ellen fellépő kezdeményezéseket, vagyis ő – szemben a Fidesszel – következetes maradt az eredeti álláspontjához. Ha tehát a huszon-egynéhány évvel ezelőtti Fidesz pénzelése védhető morális indíttatású lépés volt a részéről, akkor ugyanebből az alapállásból nehéz lenne támadni azt, amit most csinál, hiszen ugyanazt teszi, mint ’88–89-ben, és a céljai sem módosultak. Inkább csak a gondolkodása vált árnyaltabbá. Ahogy egy korábbi interjúban mondta: „Ha olyan filozófus lennék, aki befolyásolni tudja a világ sorsát, akkor inkább lennék filozófus, mint pénzember. Most, hogy elég közel kerültem ahhoz, hogy befolyásoljam az események menetét, fontosabbnak tartom, hogy meg is értsem, hogy tulajdonképpen mi az a folyamat, amiben részt veszek.”
