„Példátlan, ahogyan világszerte egyre több helyen csapnak le civil szervezetekre...” – közölte Benjamin Cardin marylandi demokrata szenátor a minap, kifejezetten a magyar Ökotárs-ügyre célozva. A magyarok is fel voltak háborodva: a hét végén voltak akár ezren is a civileket védő demonstráción. Ez a nem túl nagy szám sokat elárulhat a magyarok demokráciafelfogásáról is, de még többet a hazai civil szféra társadalmi beágyazottságáról.
A magyar civil szféra az egyszázalékos felajánlások posványában laposodik el – az adópénzek megszerzésére irányuló marketingmunka ma többet ér, mint a rászorulók segítése. Önkéntesség nincs, sose volt, nem divat – az alap, az önszerveződő, a közösségért tenni vágyó civil hiányzik leginkább a szférából. Tisztelet annak, aki mégis ott van, miközben tény: önkéntesek helyett fizetett profik terepe a terület – s e szempontból mindegy, hogy utóbbiak úgy érzik, lelkesedésből, éhbérért dolgoznak.
A civil szféra ma pályázatot ír, pénzt szerez, és alig van kapcsolata a társadalommal. Az őket ért alpári támadás így egy szűk kör gondja marad: megvédeni csak magukat tudják – a tüntetésen ismerősök köszönnek egymásnak. A többség a kisujját sem mozdítja, a szolidarítás kimerül az odavetett apróban, néhány újra megosztott segítségkérő elektronikus bejegyzésben vagy levélben. A civil (az egyedül sikeres Milla miatt is) nálunk a politikába igyekvő szinonimája – azoké, akik pártot akarnak alapítani, csak még nem mondják meg.
