galéria megtekintése

Magyarország elérte, hogy már senkinek nem kell a semmije

51 komment

Révész Sándor

Magyarországnak sok mindene van, de felelős, konstruktív kormánya és ellenzéke nincs. A kormánya nem létező problémával köti le az ország figyelmét, de a létező probléma kezelésével az ellenzék sem foglalkozik komolyan.

„Ki gazdag, sajnálom szegényt” – énekli Porgy a Porgy és Bessben. Azért sajnálja Porgy a szegény gazdagokat, mert a gazdagságukkal olyan gondok, félelmek, veszélyek járnak, amelyektől ő szabad. Ha már vagyonnak nem, örülhet annak, hogy senkinek nem kell a semmije.

Nos, Magyarország is eléggé Porgy ahhoz, hogy ne kelljen bezárkóznia, mert senkinek nem kell a semmije.

Adná az Úr, hogy vonzó, módos célország legyünk, de nem vagyunk. A menekültek és bevándorlók áradatában akadnak, akiknek van valami sajátos okuk rá, hogy itt maradjanak, de ez elhanyagolható esetszám. Aki idáig eljön, itt nem áll meg. Megy oda, ahol sokkal nagyobb piacon sokkal többet kereshet, sokkal több juttatáshoz juthat, sokkal normálisabb közélettel találkozhat. Honfitársaink tömegei is ezért mennek és készülnek elfele, ezért haladnak át rajtunk az erdélyi és a vajdasági magyarok is. Vagyunk pár millióan, akik maradunk, mert ez a föld és ez a nyelv az otthonunk, itt ismerős minden. Menekültek, bevándorlók számára viszont nincs itt semmilyen kötőerő, számukra Európa a Lajtánál kezdődik, ott beszélik a világnyelveket, ott élnek a kisebbségek, melyekben otthonosak, melyek segíteni tudják őket, ott vannak az országok, amelyekről hallottak, amelyekhez hazájuknak történelmileg köze van. Az életüket védő menekülteknek is, a maguk sorsát javítani igyekvő bevándorló tömegeknek is, az Európára támadó fanatikusoknak is a Lajtán túl van dolguk.

 

Ez elemi tapasztalata mindenkinek. A bevándorlók, menedékkérők eddig is távoztak az országból, amilyen gyorsan csak tudtak, erre törekednek azóta is, amióta többen vannak, a kormánynak hatalmas erőfeszítéseket kellett és kell tennie, hogy a jelenlétükből problémát csináljon, és azzal foglalja le az országot.

Aki azt hiszi, hogy nem lehet nem létező tömegekkel rettegésben és gyűlöletben tartani egy társadalom kellően nagy részét, az nem ismeri a magyar történelmet.

Az első világháborúban a keleti front legszörnyűbb harcai, a pogromok és kitelepítési akciók folytán menekültáradat indult meg Galíciából. A menekülők nagy része eleve túlfutott a Lajtán, a Pesten megállt 20-25 ezer galiciáner zsidó döntő többsége pedig elment, amint mehetett, főleg Amerikába. Olyan kevesen maradtak itt közülük, hogy a legelkötelezettebb antiszemita statisztikusok sem tudtak a trianoni Magyarországon zsidó migrációs többletet kimutatni.

Amilyen kevesen voltak a galíciai menekültek, olyan sok szó esett róluk a „nemzeti-keresztény” kurzus és a fajvédők sajtójában. Az volt az uralkodó diskurzus, hogy a galiciáner zsidók elárasztják az országot, kiszorítják mindenhonnan a magyarokat, miattuk nyomorog a paraszt, a munkás, a polgár, mérgezik a magyar lelket, nyelvet, kultúrát, meg kell védeni a keresztény Európát a tőle mentalitásában, hitében és törvényeiben idegen, beilleszkedni képtelen zsidóktól, amire a levitézlett liberalizmus persze nem képes, csak az emberjogi babonákon bátran túllépő Új Európa, a nemzetiszocialista Németország vezérletével.

Bizony egy echte zsidóellenes retorikát transzponált át iszlámellenessé a magyar (és persze nem csak a magyar) kormány,

amelyet bármikor tovább lehet transzponálni, és amellyel a nem létező bevándorló helyett a hatalom minden létező üldözöttjét le lehet bunkózni. És ezt a kormányzati retorikát erősítik zsidó és „filoszemita” társulatok is, az EMIH, a Tett és Védelem, a Hit Gyülekezete. Velük áll szemben a Mazsihisz (általam máskor erősen kritizált, de most és ebben bölcs) elnökének, Heisler Andrásnak az állásfoglalása: „Az antiszemitizmus kérdésének és az európai migráció problematikájának reflektálatlan összemosása sok tekintetben megtévesztő és manipulatív, a fölösleges félelemkeltés pedig soha nem növeli a biztonságot – ellenkezőleg. A zsidóságnak minden gyűlöletbeszéd ellen fel kell lépnie, mert vallási tanításai és történelmi tapasztalatai ezt indokolják. Számunkra nemcsak a zsidók, hanem a romák, a keresztények, a melegek, a muszlimok vagy a menekültek elleni gyűlöletkeltés sem elfogadható. A gyűlölet... olyan, mint a vírus: a társadalom egészét képes alattomosan megbetegíteni.”

Ha lenne konstruktív és felelős ellenzék, az nem igyekezne a nem létező tárgyra irányított közgyűlöletre tekintettel lenni, és nem azért bírálná a kormányt, hogy nem véd meg minket eléggé attól, ami minket nem is fenyeget.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Hanem a következőkről beszélne: A menekültek kezelése Magyarországon évek óta jogsértő és botrányos, amint azt Európában jó néhány bíróság sokszor megállapította. Ezt rendbe kell tenni. Ettől nálunk nem több, hanem kevesebb lesz a migráns, mert akit nem tartanak itt erővel és törvénytelenül, az elmegy. Magyarország, a menekültek és a migránsok közös érdeke, hogy minél gyorsabban, szervezettebben, minél kevesebb feszültséget okozva lépjenek ki nyugaton, akik érkeznek délről. Ehhez az adminisztráció, az ügyintézés szakszerűségét, kapacitását jelentősen növelni kell, a beérkezőket megfelelő tájékoztatással, ellátással, a nyelvi, egészségügyi és egyéb problémák kezelésére alkalmas személyzettel kell fogadni.

Európai szinten a védelemre jogosultak befogadása kötelező, a nem jogosultaké opcio­nális, a merényleteket, terrorista akciókat szervező hálózatok embereinek minél jobb hatékonysággal való kiszűrése pedig elemi érdek.

Szó sincs róla, hogy az EU-ban minden menedékkérőről elhinnék, hogy védelemre jogosult. A menedékkérők nagyobb részének, 55 százalékának a kérelmét elutasítják.

Magyarországon viszont ez az arány 90 százalék fölött van és volt az elmúlt években is. A magyarországi gyakorlat e tekintetben is gyalázatos, botrányos és jogtipró. A ténylegesen védelemre jogosultak túlnyomó részétől megtagadják a védelem jogát, Magyarország gyakorlatilag már rég fölrúgta a genfi konvenciót, és ezzel (is) kilépett az európai politikai kultúrából.

Felelős, konstruktív ellenzék a szakértők javaslataira és az európai gyakorlatra támaszkodva föltárná, miként kellene átalakítani a tűrhetetlen magyarországi gyakorlatot. Ezt követelné, és erre kérne – többek között – felhatalmazást a választóktól. Brüsszelben pedig azt követelné, hogy az EU ismerje el, nem lehet a menekülteket odaláncolni, ahol nem akarnak letelepedni. Ezért nem lehet és soha nem is lehetett érvényesíteni a dublini egyezményt. Nem lehet más sorsa a kvótahatározatnak sem, mely a menekültek jelentéktelen kisebbségéről szól, és rég nem gondolja senki, hogy végre lehet hajtani. Ezt lényegében mindenki elismerte már Junckerig bezárólag. Minden eddigi tapasztalatunk arra utal, hogy a letelepítendők mindenhonnan el fognak tűnni, ahol nem akarnak letelepedni.

Az átmenet feladatainak megoszlását a földrajzi helyzet határozza meg, a letelepítését meg az országok helyzete. Az első tekinte­tében Magyarországra hárul aránytalan többletteher, a másodikéban meg másokra. A letelepítéssel járó terhek a legsúlyosabbak, azok pedig pont ott nagyok, ahol nagy a teherviselő képesség, az anyagi erő. Ez elég logikus.

Felelős, konstruktív ellenzék azt képviseli, hogy az aránytalanságokat méltányosan ellensúlyozzák az EU-ban teherviselő képesség szerint. Magyarország számára a normális, törvényes és konstruktív viselkedés sokkal olcsóbb lenne, mint amit Orbán és tábora művel.

A felelős és konstruktív ellenzék beleadná a maga tudását és az általa mozgósítható szakértelmet abba az összeurópai és összatlanti gondolkodásba, amely arról szól, hogy miként lehetne csökkenteni az Európára háruló terheket. Ezeket nem lehet egyetlen pontra sem visszatolni, de minden ponton lehet tenni azért, hogy kisebbek legyenek. Szíriában, Törökországban, valamennyi kibocsátó és menekültfogadó Európán kívüli országban, továbbá a Balkánon és az Európán kívüli világ vonzóképes és teherviselésre képes részében, mindenekelőtt Észak-Amerikában.

Ha lenne felelős és konstruktív ellenzék, akkor másfél éve a fentiekkel tematizálná a közbeszédet, erről rendezne vitákat, sajótájékoztatókat, konferenciákat, ezt képviselnék a képviselői az Európai Parlamentben. Üzennének Brüsszelnek is és a hazának is: van olyan politikai erő Magyarországon, mely felelősen és konstruktívan együtt tud élni és -működni Európával. De nincs. 

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.