Aki jelenlétével, erejével megakadályozta, hogy egymásnak essenek. Azóta a síita többséghez tartozó iraki kormányfő nagy energiákat fordított arra, hogy a szunnitákat kiszorítsa a hatalomból. Tette ezt a szintén síita többségű Irán egyetértésével: a teheráni rezsim az amerikai–brit vezetésű invázió óta szisztematikusan dolgozott Irak destabilizálásán. Majd megjelent a színen a szíriai polgárháború legrettenetesebb szüleménye, az ISIS. Romhalmaz – írtuk tavaly, az iraki háború tízéves évfordulóján.
Most még tragikusabb a helyzet, látva, hogy mit művelnek az ISIS hidegvérű gyilkosai.
Lehet, hogy Amerika részleges katonai visszatérése, a kilátásba helyezett légi csapások lelassítják-megállítják a szélsőségeseket, de végül is a földön kell velük végezni. Tárgyalást nehéz velük elképzelni, mert csak a fegyverek nyelvén értenek.
Az amerikai–iráni „szövetség” az iraki válságot nem fogja megoldani. Már csak azért sem, mert ott – súlyos felekezetközi konfliktusként – „helyettesítő háború” dúl. A síita Irán harcol az ISIS-t nagyvonalúan támogató szunnita Szaúd-Arábiával.
Azzal a sivatagi királysággal, egyben a világ vezető kőolajtermelőjével, amely az Perzsa (Arab)-öböl térségében az USA legfontosabb szövetségesének számít. A szaúdiak már vallási okokból is rossz szemmel nézték Irán hatalmi ambícióit, így annak atomprogramját is.
Az Obama-adminisztráció az elmúlt években sokat habozott a Közel-Kelet kapcsán. Részben érthető okokból, hiszen az amerikai közvéleménynek elege van a távoli háborúkból.
A líbiai intervencióban Washington átengedte a terepet a brit–francia vezetésű koalíciónak. Szíriában az Aszad-rendszert csak fenyegette légi csapásokkal. Teherán fegyverbarátságának pedig ára lesz, például az irániak az atomprogramban kérhetnek majd engedményeket. Amit látva a szaúdiak még több pénzt nyomnak az ISIS-be, és Szíriában sem hagyják abba az öldöklést.
A romhalmazból szörnyűséges dolgok kelnek még életre.
