galéria megtekintése

A sátán és a haramia

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 21. számában
jelent meg.


Dési András
Népszabadság

Még emlékszünk arra, amikor Washingtonban Iránt a „gonosz tengelyéhez”, a „haramiaállamok” közé sorolták. Meg arra is, hogy Teheránban az Egyesült Államokat csak a „nagy sátánként” emlegették. Újabban más stílusban beszélnek egymásról, különösen, hogy az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) fegyvereseinek térnyerése nyomán egy amerikai–iráni–iraki katonai együttműködés képe kezd kirajzolódni.

Arról persze a nemzetközi sajtóban is megoszlanak a vélemények, hogy Irán látványos felértékelődése vajon az ügyes teheráni diplomáciai manővereknek vagy az Egyesült Államok katasztrofális közel-keleti politikájának tudható-e be.

Szaddám Huszeinért ugyan senki nem hullat könnyeket, de bukásával a térség nem lett biztonságosabb. S amikor 2011 végén Barack Obama választási ígérete nyomán az utolsó amerikai katona is kivonult Irakból, a ringből kilépett az a döntőbíró, aki közvetített a marakodó nemzetiségek és vallási irányzatok között.

 

Aki jelenlétével, erejével megakadályozta, hogy egymásnak essenek. Azóta a síita többséghez tartozó iraki kormányfő nagy energiákat fordított arra, hogy a szunnitákat kiszorítsa a hatalomból. Tette ezt a szintén síita többségű Irán egyetértésével: a teheráni rezsim az amerikai–brit vezetésű invázió óta szisztematikusan dolgozott Irak destabilizálásán. Majd megjelent a színen a szíriai polgárháború legrettenetesebb szüleménye, az ISIS. Romhalmaz – írtuk tavaly, az iraki háború tízéves évfordulóján.

Most még tragikusabb a helyzet, látva, hogy mit művelnek az ISIS hidegvérű gyilkosai.

Lehet, hogy Amerika részleges katonai visszatérése, a kilátásba helyezett légi csapások lelassítják-megállítják a szélsőségeseket, de végül is a földön kell velük végezni. Tárgyalást nehéz velük elképzelni, mert csak a fegyverek nyelvén értenek.

Az amerikai–iráni „szövetség” az iraki válságot nem fogja megoldani. Már csak azért sem, mert ott – súlyos felekezetközi konfliktusként – „helyettesítő háború” dúl. A síita Irán harcol az ISIS-t nagyvonalúan támogató szunnita Szaúd-Arábiával.

Azzal a sivatagi királysággal, egyben a világ vezető kőolajtermelőjével, amely az Perzsa (Arab)-öböl térségében az USA legfontosabb szövetségesének számít. A szaúdiak már vallási okokból is rossz szemmel nézték Irán hatalmi ambícióit, így annak atomprogramját is.

Az Obama-adminisztráció az elmúlt években sokat habozott a Közel-Kelet kapcsán. Részben érthető okokból, hiszen az amerikai közvéleménynek elege van a távoli háborúkból.

A líbiai intervencióban Washington átengedte a terepet a brit–francia vezetésű koalíciónak. Szíriában az Aszad-rendszert csak fenyegette légi csapásokkal. Teherán fegyverbarátságának pedig ára lesz, például az irániak az atomprogramban kérhetnek majd engedményeket. Amit látva a szaúdiak még több pénzt nyomnak az ISIS-be, és Szíriában sem hagyják abba az öldöklést.

A romhalmazból szörnyűséges dolgok kelnek még életre.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.