Mindig végigfutott a hátamon a hideg, amikor Berlinben, a tudósítói lakástól három sarokra lévő Bernauer Strassén villamosoztam. Az egykori hidegháború helyszínén, a sínektől pár lépésre állt valaha a berlini fal. Itt ugrott át a szögesdróton 1961. augusztus 15-én Conrad Schumann.
Az a keletnémet katona, akiről a híres fotó készült. Az aknazárral védett földsáv, amely egykor rendszereket, egy népet és családokat vágott ketté, ma már emlék. Huszonöt évvel a berlini fal lebontása, a hidegháború vége óta a Bernauer Strassén múzeum, a halálos áldozatokra emlékező templom, az aszfalton futó csík őrzi a múltat. Meg Schumann szobra.
Német ismerőseim is mondják, az NDK-ból nem sok maradt. Az életrajzokból persze nem lehet kitörölni. Wolf Biermannéból, a Sárkányölőéből sem. A híres keletnémet dalszerző és énekes sosem félt a fenevadtól. Zenével és szöveggel egyaránt szembeszállt a Honecker-rezsimmel, amely nem tűrte a másként gondolkodót. A Sárkányölőt az állambiztonság folyamatosan vegzálta, egészen addig, amíg nyugati emigrációba kényszerítette.
