Kevés figyelmet kap Magyarországon az a német sajtóban zajló vita, amely az Európai Bizottság jövendő elnökéről folyik. Pedig komoly országokban a sajtó jelentős véleményformáló, a politikusok a lapokban megjelenő, tekintélyes újságírók által közzétett álláspontokat aligha hagyhatják figyelmen kívül. Vannak még ilyen országok.
Fel kellett volna figyelni arra a cikkre is, amely május 30-án, péntek reggel a Bildben jelent meg. (A lap a legnagyobb, két és fél milliós példányszámú jobboldali bulvárlap Németországban.) A Bildben manapság ritkán publikáló Mathias Döpfner – nem mellesleg a Bildet is kiadó legnagyobb német kiadóvállalat, az Axel Springer igazgatóságának elnöke – jegyzetében ritka határozottsággal állt ki a luxemburgi Jean-Claude Juncker európai néppárti politikus bizottsági elnöki jelölése mellett. Kifejtette, elképzelhetetlen, hogy az ő beígért elnökségével megnyert választás után másvalakit jelöljenek a posztra.
Az érvei magyar szempontból is figyelemre méltóak. Azt írta, hogy egyesek szerint azért kellene a választásokon induló két listavezető – Juncker mellett a német Schulz – helyett egy harmadik személyt keresni, „mert állítólag az angol és a magyar miniszterelnök Junckert nem akarja. Ez botrány”. Egy harmadik személy, aki a választásokon nem indult, nem lehet a bizottság elnöke. „Különben a demokrácia komédiává válik. Ilyesmi lehetséges talán az NDK-ban (finom utalás Merkel múltjára) vagy jobboldali nacionalista (németül tudók számára riasztóan hangzik: „rechtsnationale”) banánköztársaságokban.” Hogy hol? No igen, a szövegösszefüggés világos.
