galéria megtekintése

A romániai példa

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 22. számában
jelent meg.

Kaltenbach Jenő
Népszabadság

Claus Werner. Ez a keresztneve Románia új elnökének, akinek – magyar kollégájával ellentétben – valóságos, nem csak szimbolikus hatalma van, és akit nem parlamenti pártkufárkodás emelt a székébe, hanem a szavazópolgárok meggyőző többsége választott meg.

Claus Werner Johannis egy kisebbségi közösség pártja, nevezetesen a Romániai Német Demokrata Fórum elnökeként és Nagyszeben (Sibiu, Hermannstadt) polgármestereként indulva szerzett országos (és európai) ismertséget és elismertséget. Mindeközben soha nem tagadta meg a közösséget, ahonnan származik, nem lett ortodox, megmaradt evangélikusnak, mert ezt nemcsak nem várták el tőle, hanem sikerének egyik titka éppen a többség által a közösségének tulajdonított erényekben keresendő. (Mellesleg, bár egy nagy múltú, de mára erősen összezsugorodott közösségről van szó, amely a lakosság alig több mint egy százalékát adja.)

Mindig azt vallotta, hogy a német és a román identitás nem zárja ki egymást. Annak, hogy hasznos polgára legyen hazájának, nem feltétele a vele született identitás megtagadása. Mint ahogy a társadalomhoz tartozás jeleként a Német Fórum természetes módon kötött politikai szövetséget mainstream pártokkal. Mindez egy olyan országban történik, amelyről nálunk jellemzően az engesztelhetetlen nacionalizmus, a kisebbségi intolerancia, a műveletlen, maradi gondolkodásmód és így a magyar kultúrfölény jut az emberek eszébe. Meg az asszimilációs nyomás, az erőszakos románosítás, hogy csak a legismertebb (elő?)ítéletekre utaljak.

 

Természetesen hiba lenne ebből az egy eseményből általános következtetéseket levonni és a romániai viszonyokat hozsannázni, de azért számunkra sem minden tanulság nélküli az az út, amelyet a nemszeretem szomszéd Nicolae Ceausescutól Claus Werner Johannisig bejárt, különösen a nálunk éppen zajló fordított folyamatok fényében.

E fordított irányú, azaz Európától távolodó, bezárkózó, nacionalista, sérelmi politizáló, illiberális folyamatok ráadásul egy az államalkotó nemzet szempontjából a romániainál jóval kedvezőbb helyzetből indultak, vagyis teljesen irracionálisak.

Hogy a megfelelő párhuzamnál maradjunk, a magyarországi németség, amelynek létszámaránya messze meghaladja erdélyi nyelvrokonaikét, az asszimiláció jóval előrehaladottabb stádiumában van. Nálunk a német szülők már generációk óta nemcsak arról „szoktak le”, hogy gyermekeiknek akárcsak német hangzású neveket adjanak, hanem sokak vezetékneve is a még a megelőző századokban folytatott erőszakos névmagyarosítási programoknak esett áldozatul. A végső (halálos) csapás aztán az ún. „kitelepítés” volt, amely véget vetett a legszerényebb identitásőrző törekvéseknek is. Azok közül pedig, akik megőrizték ugyan német vezetéknevüket és a közéletben mégis vitték valamire, sokan siettek nyilvánvalóvá tenni magyar hazafiságukat, mintha a név puszta megőrzése eleve hűtlenséget sugallna. Sőt akadtak, akik meggyőződéssel vallották, hogy a társadalmi ranglétrán való emelkedés előfeltételeként otthonról hozott identitásukat nemcsak feladni kell, hanem azt még az asszimiláció propagálásával kompenzálni is szükséges. A Német Fórum mai magyarországi pandanjának sziget voltát, vagyis a mainstreamból való „önkéntes” kirekesztettségét meg mi sem jelzi jobban, mint hogy irtózik a nagypolitika részévé válni, így mindennemű pártaktivitást „szankcionál”.

Ahogy Ady írja, „Kompország legképességesebb álmaiban is csak mászkál két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza”. Miközben egyre több hajó köt ki a másik parton.

A szerző jogtudós

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.