Ha vetünk egy pillantást a régió országaira, Románia valahogy kilóg a sorból. És nem csak azért, mert Budapesttel, Varsóval vagy Pozsonnyal ellentétben Bukarestben nincs „erős” nemzeti kormány: az ország egésze mintha más irányba tartana. A felszínen a legszembeszökőbb különbség talán az, hogy Romániában nincs állami szintű menekültellenes hangulatkeltés. Igaz, Romániát nem özönlötték el a migránsok, de hát Szlovákiát vagy Lengyelországot sem.
Az elmúlt időszakban számtalan ripsz-ropsz intézkedést láttunk, de ezekből kedvező folyamatok rajzolódnak ki. Az adóemelésekkel kombinált drasztikus bérvágások nyomán egyensúlyba került a gazdaság, majd a kormány nemcsak visszaadta az elvett fizetéseket, hanem jelentősen csökkentette is az indirekt adókat. Az általános forgalmi adó 24 százalékról 20-ra csökkent, az élelmiszereké 9 százalékra, ami elsősorban az alacsonyabb jövedelműeknek kedvez, és gazdaságélénkítő hatása is van. A két hónapja kinevezett pénzügyminiszter nem átallja dicsérni elődje teljesítményét, és a mostani az első teljes parlamenti ciklus a rendszerváltás után, amelyben a tanügyi rendszer megússza a reformot. Rengeteg a tennivaló, de elkezdődött valami. Lassan átalakulnak az avítt tantervek – az érintettekkel konzultálva, ami kétségkívül lassítja a folyamatot –, és talpra állnak a másfél évtizede megszüntetett szakiskolák is. Az ősszel 10 százalékkal emelték a közalkalmazottak bérét és 25 százalékkal az orvosokét, további megoldásokat keresnek a fiatal orvosok otthon tartására is. Felmerült ott is a röghöz kötés, de akkora felháborodást váltott ki, hogy azonnal levették a napirendről.
Egyenként nem látványos változások ezek, de ha az összképet nézzük, azt látjuk, hogy Románia lassan, de biztosan fejlődik, még ha szervező elvnek nyoma sincs, és a politika tesz néha kitérőket. Például az államfő 2012-es felfüggesztésében és főleg az azt előkészítő intézkedésekben benne volt a demokratikus kilengés veszélye, de az Európai Uniónak nem kellett formálisan intézkednie – mint Magyarország vagy újabban Lengyelország esetében –, mert az akkori román kormányfő az Európai Bizottság elnökével folytatott „baráti” beszélgetés után visszakozott. Pedig háromnegyedes parlamenti támogatása volt…
