A hitelesség másik forrása a pártmentesség, amire az érintettek a legnagyobb gondossággal ügyelnek is. A civil-szakmai tiltakozók azt juttatják így kifejezésre, hogy nem hatalmi vágytól vezetve lépnek színre. A „létező ellenzékkel" nem azonosak, és az együttműködést sem keresik vele. Amikor az ellenzéki pártok megpróbálnak egy induló szakmai-civil tiltakozási hullámra felcsatlakozni, ami amúgy a dolguk, akkor többnyire rövid úton a tudtukra adják: nem sütögethetik itt a pecsenyéjüket azok az ötlettelen, elkopott pártok, amelyek maguk is a bajok okai. Eszükbe se jusson rátelepedni a sokat kockáztató civilekre.
A kormány is azonnal a pártokra mutogat, ahogy feltűnik egy politikus a pártokon kívülről eredő tiltakozások közelében. Egy akció pártosnak vagy politikainak minősítése a hitelrontással azonos.
Mindez érthető, meggyőző érvekkel magyarázható. Ám az ellenzéki pártok szinte teljes kiszorulása a tiltakozás arénájából azt is maga után vonja, hogy politikai ügyekben egyedül a kormány marad illetékes. A kormány afféle természeti adottságként tűnik fel. Hozzá lehet fordulni, tőle lehet várni, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Ahelyett, hogy a kormány leváltásától várnák ezt a kritikusok.
Természetesen a civileken nem lehet számon kérni az ellenzéki pártok sokrétű gyengeségét. A bátor és önfeláldozó tiltakozók hibáztathatók a legkevésbé azért is, hogy szűkek a tiltakozások körei egy-egy szakterületen belül, s hogy a különféle tiltakozások gyakran vonják meg határaikat az egyes szaktémák problémáinál. Az egyes szakmák tiltakozói rendszerint kerülik a kapcsolatot más, nagyon is hasonló gondokkal küszködő foglalkozási csoportokkal, mert az összehangolt aktivitás már „politizálás" lenne.
Végső soron az ellenzéki pártok a közvélekedés szerint alkalmatlanok arra, hogy a kormányzás jogáért folytatott verseny dimenziójába emeljék a fel-feltörő elégedetlenséget. A tiltakozó csoportok meg nem tudják, netán nem is akarják magukat politikai mozgalomként megszervezni. A politikamentessége miatt hiteles, széttagolt szakmai-civil tiltakozók és a hiteltelennek tartott, szintén széttagolt ellenzéki pártok állnak szemben a politizálást, mint olyat monopolizáló kormánypárttal.
Ez az Orbán-rendszer tartós fennmaradásának képlete.
