Kifakadt volna-e akkor is a Magyar Tudományos Akadémia közgazdaságtudományi bizottsága az ellen, hogy Matolcsy György közpénzt költ a hobbijára, ha nem a gazdaságtudományi felsőoktatást érintené a tevékenysége az MNB alapítványainak? (Amelyeket – tegyük hozzá, ha már a ktb nem említi – az MNB-elnök az árfolyamnyereségekből hozott létre, mintegy 260 Mrd Ft értékben, a forintleértékelődést célzó árfolyampolitika kárvallottjainak, a devizaadósoknak a támogatása helyett.)
A kérdés nem költői, hiszen az Akadémia illetékes bizottsága hallgat, amikor a közgazdasági unortodoxiát a kormány műveli, miközben – hatástanulmányokat, szakmai opponenciát és társadalmi vitát mellőzve – a gazdaságpolitika esetében két nagyságrenddel, kormányzati beruházások tekintetében egy nagyságrenddel több közpénzt éget el.
Az utóbbiakra egyik példa a Paks 2.-beruházás, amit a szakemberek által már elkészített nemzetközi tender kiírása nélkül ajándékoztak oda Putyinnak, és amelynek költségeit a paktum 2014. januári bejelentésekor 3750 Mrd Ft-ban jelölték meg, míg a szakértők minimálisan 7500 Mrd Ft-ra becsülték. De a paksi agyrém 3750 Mrd Ft-os bekerülési költség esetén sem nyereséget, hanem veszteséget termelne, amit az államnak kellene folyamatosan pótolnia – ahogy ezt novemberben az Európai Bizottság is kimutatta, megcáfolva a kormány által megrendelt Rothschild-tanulmány érveit. (Mellesleg megkérdőjelezték a kormány által számításba vett költségszint realitását is, és rámutattak arra, hogy „a hosszabb, akár több évig tartó – az atomerőművek építése esetében jellemző – késedelmek jelentős mértékben csökkenthetik a projekt IRR-jét”, megtérülési mutatóját.)
