galéria megtekintése

A polgár szó jelentéséhez

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 10. számában
jelent meg.

Kőszeg Ferenc

A Fidesz 1995-ös kongresszusán egészítette ki nevét a Magyar Polgári Párt elnevezéssel: A polgári hazugság című írásában Révész Sándor ennek a döntésnek az előzményeit is felidézi. Ebből az alkalomból érdemes visszaemlékeznünk arra, hogy a polgári jelző effajta politikai használatának forrása a marxista – elsősorban kommunista – propaganda.

A weimari köztársaságban minősítették a kommunisták önmagukon meg az 1917-ben független párttá alakuló baloldali szociáldemokratákon kívül az összes többi pártot polgári pártnak (bürgerliche Parteien). A kifejezés azt jelentette, hogy ezek a pártok liberális, konzervatív vagy kereszténydemokrata programjuk álarca mögé rejtőzve lényegében mind a burzsoázia osztályuralmát kívánják fenntartani. A szó beépült az NDK hivatalos propagandájába.

Hasonló lejárató szándékkal nevezte a magyarországi kommunista propaganda polgárinak (ha nem éppen fasisztának) azokat a politikai csoportokat, amelyek megpróbáltak szembeszállni a kommunisták vezette „nemzeti egységgel”. A kifejezés visszafordításával keresztelte el magát a Fidesz – a szocialista–liberális koalíció ellenzékeként – polgárinak. Tellér Gyula minden bizonnyal ismerte a kifejezés múltját. Hogy a fiatal demokraták akkor még valóban fiatal vezetői ismerték-e, abban nem vagyok biztos. A németen és a magyaron kívül más világnyelveken az elnevezésnek nincs értelme. Az angol fordításban – Hungarian Civic Party – a civic szóban nyoma sincs annak a politikai jelentésnek, amit a bürgerlich, illetve a polgári szó tartalmaz.

 

Van a polgár, polgári szónak egy másik jelentése, amelynek a felidézése aligha állt a Fidesz szándékában. Amikor Vázsonyi Vilmos vagy Zsolt Béla a polgárság védelmében emelt szót, a zsidó polgárságot védte az antiszemitizmus fenyegetésével szemben. A polgári demokrata vagy maga a polgár szó így egyszerűen a zsidót jelentette. A félreértés kiküszöbölése érdekében alkották meg a jobboldalon a keresztény középosztály kifejezést. Nehogy már valaki polgárként egy kalap alá vegye a „keresztény” köztisztviselőt, orvost, iparost a zsidó magántisztviselővel, orvossal vagy kereskedővel.

1970-ben Sándor Györgyről –előhanggal címmel cikkem jelent meg a régi (még Diószegi András szerkesztette) Kritikában. Az „előhangban” visszapillantottam az 1956 előtti kabaréra, amely „a polgár kényszerű életformájának valóságos sérelmeit panaszolta”. Amikor „a függöny elé lépett a konferanszié (…) a nézőtérről a polgár önmagával nézett szembe”. Írásomat a Népszabadság keményen megtámadta, a válaszomat nem közölték. Annyit azonban sikerült elérnem, hogy bekapcsoltak Rényi Péterhez. Az irodalompolitikus afféle radikális balosnak vélt, és számon kérte, miért kellett megtámadnom Kellér Dezsőt. Dehogy támadtam, feleltem, én a polgár szót egyáltalán nem negatív értelemben használtam. A főszerkesztő-helyettesnek egy fél pillanatra elakadt a szava: – De hiszen a polgár szót, mondta, legfeljebb Thomas Mann kapcsán lehet pozitív értelemben használni. Beszélgetésünknek és kapcsolatunknak ezzel vége szakadt.

Pedig lehet a polgár szót más értelemben is használni. „(…) úr vagyok a szó nem arisztokrata értelmében, úr vagyok a francia forradalom népfelségének értelmében; polgár vagyok, és sem a csőcselék, sem a császár nem parancsol nekem.” Ezt Vázsonyi Vilmos mondta a Központi Demokrata Körben, 1912. március 23-án.

De szép lett volna, ha a Fidesz a szónak ezt a jelentését is ismeri.

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.