galéria megtekintése

A petíció értelme

5 komment


Miklós Gábor

A múlt héten Törökországban 21 egyetemi oktatót vettek őrizetbe rövid időre, hallgattak ki, majd közölték: nyomozás indul ellenük. A török büntető törvénykönyv 301-es paragrafusát sértették volna meg, amely tiltja az állam, tisztségviselői és szervei megsértését. Az egyetemi oktatók, kutatók – majd 1200-an – felszólították ugyanis az államot, hagyja abba a kurd területeken folytatott hadműveleteit, amelyeknek civilek sokasága esik áldozatul.

Recep Tayyip Erdogan egy pénteki ima után jelölte ki őket célpontnak. Nem mindenki intellektuel, aki professzor – állította. Ezek sötét alakok – harsogta. Aki nem akar részt venni a parlamenti politikában, az ásson lövészárkot, vagy menjen az erdőbe – üzente a politikus. Mindezt azután tette, hogy a főváros közepén tíz német turistát megölt az Iszlám Állam egy szaúdi terroristája. Ennyit a súlyozásról.

Erdogan – akiről jól tudjuk, hogy egyike a hazai politikai vezetés példaképeinek – nincs egyedül. Jaroslaw Kaczynski, a Lengyelországban kormányzó Jog és Igazságosság párt vezére politikai bírálóit „rosszabb fajtájú” lengyeleknek, máskor külföldi ügynököknek minősíti. Mind a ketten az ellenséges külföld és a hazai árulók összeesküvését látják minden társadalmi bírálatban, kritikus sajtómegnyilvánulásban.

 

A törökországi eljáráshoz képest szinte enyhe Lázár János miniszter minapi kijelentése, amivel azt üzente az oktatási rendszer túlbürokratizálása ellen petíciókban tiltakozó tanároknak: nem aláírni, tanítani! Ez szinte semmi az őrizetbe vételhez képest. (Igaz, már meglebegtették a közalkalmazotti, így a tanári létszámcsökkentést is.) De a lényeg ugyanaz. Ezek a politikai rendszerek valódi demokratikus felhatalmazás birtokában gyakorolnak nem demokratikus, önkényre hajló politikát. Különösen érzékenyek az értelmiség tiltakozására.

Amikor például a professzorok már képtelenek elviselni, hogy a rendszer a nevükben folytasson irtóhadjáratot a kurd civilek ellen, akkor Erdogan őket nyilvánítja terroristává. Ha a magyar tanítónőt agyonnyomják az adminisztráció tömegével, ha felügyeletek tömegét eresztik rá, ha nem fizetik ki a bérét, s nem bírja tovább, odaadja az aláírását. Megszólal erre azonnal egy pökhendi, s megvádolja, hogy rosszul végzi a munkáját, és kirúgással fenyegeti. A pökhendik nem viselik el a petíciót, mert kiderülhet: valóban sokan állnak mögötte. Az értelmiségiekre különösen érzékenyek, mert az ilyen hatalom, természetes kultúra híján, igényli a képzett emberek nyilvános támogatását.

A petíció ma felér egy tömegtüntetéssel. A résztvevők hozzáírhatnak, kiegészíthetik, tárgyalhatnak egymással. A hatalom elszigetelni akar, kis csoportokra, a tanítókat, tanárokat pöcsökre osztja, amelyek a demokratikus centralizmus elve alapján csak a szeretett pártközponttal értekezhetnek. Vehetik az utasításait. A petíció összekapcsolja azokat, akiknek azonosak a tapasztalataik, a cél­jaik. Akiket jó esetben csak megfélemlít egy miniszter, máskor, máshol börtönbe kerülnek. Még egész jó a helyzet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.